Thursday, 21 May 2015

Let there be light!


,,Senki nem tudja egyedül meggyújtani azokat a gyufaszálakat, amik születésünktől kezdve dobozolva bennünk vannak. Oxigénre és lángra van szükség, mint minden tűzgyújtáshoz. A mi esetünkben az oxigén lehet a kedves lehellete, a láng pedig bármilyen zene, étel, érintés, szó vagy hang, ami kis szikrát idéz elő, és meggyújt egy gyufát. Egy pillanatra elkápráztat egy nagyon erős érzés. Kellemes meleg, ami az idő múlásával lassan kihűl, amíg egy új szikra feléleszti. Minden embernek fel kell fedeznie, hogy mi pattintja ki a szikrát, ahhoz, hogy élhessen, mert az anyag, ami ebből az égésből lesz, a lélek tápláléka. Ez a tűz a növeszti.
Ha valaki nem jön rá idejében, hogy mi gyújtja lángra, a doboz megnedvesedik, és egy szál gyufa sem fog többé meggyúllani. Ezért fontos, hogy távol maradjunk azoktól az emberektől, akiknek jeges a lehellete. Puszta jelenlétükkkel kiolthatják a legerősebb tüzet, és ennek szomorú következményeit te is smered.
Nem könnyű megszárítani a nedves gyufákat, de megígérem neked, hogy van rá gyógyír."

Laura Esquivel: Como aqua por chocolate
kép: sk

Tuesday, 18 December 2012

És énekli


Mostan kinyílt egy szép rózsa virág,
Akit régen várt az egész világ,
Betlehembe kimbimbózott zöld ág,
Királyi nemből méltóság.

Bölcsőd lennék, gyöngén ringatnálak,
A hidegtől csípni nem hagynálak,
Betakarva úgy pólyálgatnálak
Szolgálnék, mint Uramnak.


Sunday, 16 December 2012

Mert elhagyatnak akkor mindenek

Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra –

Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.
Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!

Nincs is szavam.
Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

Pilinszky János: Apokrif (részlet)

Thursday, 13 December 2012

Adventi fagyban angyalok


 
A kolibri nem egy akármilyen madár. 
A szíve 1200szor ver percenként. A szárnya 80szor.
Ha nem csapkodhatna a szárnyával, 10 másodperc alatt meghalna. 
Ez nem egy egyszerű madár. 
Ez egyszerűen csoda. 
Lelassították a röptét a mozgóképpel és tudod mit láttak, Benjamin? 
A szárnyuk hegyével írják le. Tudod minek a jele a matematikában 
a fekvő nyolcas? A végtelené.
A VÉGTELENÉ! 

Szöveg és kép: The Curious Case of Benjamin Button

Wednesday, 21 November 2012

21 gramm






















2 éve, 2 hónapja és 1 napja lettél vona 21 éves.
A többi mind ugyanaz.
Drága 21 gramm.
Mennyi mostanság ez a két szám.
Hiányzol, gondolunk rád, csillagok vagy nekem és Lilinek is.
Az újjászülést nem vonom vissza, de úgy tűnik akaratomon kívül elnapolódik.

Sunday, 12 August 2012

Credo


Nem. Egyetlenegyszer jól fogom csinálni. Most az egyszer. Nincs kétely. Nincs, nincs, nincs.
Belefáradtam a kettőbe. EGYET AKAROK. Hallod? Kuss!
Elég. Fenntart. Nem süllyedek. Fenntart... Ne kapálózz, nem fulladsz bele. Nem süllyedsz. Káprázat, nem érted?...Nincs hited... És olyan gyerekes. Tudod a titkot. Miért kell megfogd, miért?

- Uram, tudom az utam.
- És? Végigmentél rajta? Mi lett belőled?
- Uram, úgy tűnt, hogy próbálkozom, de...
- Tudod, hogy minden, amit a de előtt mondassz, érvénytelen, abban a pillanatban, hogy kimondtad?
- Tudom, Uram.
- Tudod, hogy hogy fog történni, akárhányadszorra történik. Mindig kell csattanj? Öved van, nézz az ujjadra..
-... de tudod-e Uram, hogy mekkora a nyomás lefelemenet, és másodpercenként mennyit zsugorodik a szívem az atomoszférákkal ...lehet, hogy én így áldozok...végülis csak nekem fáj...a magánpokol... az én démonomnak kettes van a homlokán, a kétely sárga kettese...Nem lehet, Uram, hogy nekem ez az út része? ..amúgy is, történik valami, bármi a Te akaratodon kívül, ellenére? Én is védett állat vagyok, nem?!!!
- Uram, tudom, hogy háromkor felszáll ez a sárga levegő. De addig! Állni kell a mozdulatlan présben. Balgák, vakok, süketek! Álltok, mint a barom és nem érzitek, hogy itt van? Mosolyogtok, nem érzitek, hogy itt állnak, mint a halálfalók? Úristen, itt van egy tele templom vakokkal, miről énekeltek? sétálgattok kifele, miközben éneklik a Boldogasszony anyánkat, igazgatva a fucking virágos kalapotokat és a szoknyákat? A vállam a padot éri, nem tudok lennebb görnyedni már. egyedül vagyok és folyik a hátamon a hideg. Mi az ige?mi az ige? nem lehetek most amnéziás megint! tudom! mondanom kell, mert mind meghalunk. mi az? Uram! Anyám! Miatyánk, Istenünk, bennünk van országod... Ne feletkezzél meg...nem....
- Mit csinálsz, Tamás?
- Uram, meghalunk mind, ha nem jön helyre az eszem
- A szíved, Tamás... Tamás, ne nyögj, én már meghaltam. Aludtál. De...
- Tudod, Uram, hogy minden amit a de előtt.. - Uram?.Uram!!.. itt vagy?!...


János! Megjöttél, János. köszönöm. jegyezd kérlek, mert elfelejtem megint.

,,Jézus mondta: Isten országa bennetek van és körülöttetek. nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát és én ott leszek, emeld fel a követ és megtalálsz.''
 Látod három óra. Nem dőlt össze a katedrális. János, itt voltál végig. Mehetnek rendezgetve a kalapjukat és a reverendájukat.
Időt kaptunk.
Köszönöm, Uram,
köszönöm én, Tamás, a hitetlen.

Sunday, 22 July 2012

Élet - Halál - Élet



Nyár csak azért süt, hogy majd egyszer
leszüreteljen vész vagy fegyver.
Ki így, ki úgy, földön vagy égen,
mindent megtud rettenetében,
amikor nincs már, mi megóvná,
rejtelmek válnak foghatóvá,
nagy fény mennydörög, s ama kürtöt
sikárolják fölborzadt fürtök,
nyakak, ha nem hajlottak másnak,
megbicsaklanak a halálnak,
tüdőre a hegy kősziklája,
harckocsi ront harmonikára,
tündérszemek, énekes nyelvek
megfagynak, földben megerjednek,
s rázkódhat a siratók háta,
a Mindenség nem borul gyászba!
Mi vagyok én, ha e planéta
csak egy bevérzett margaréta!
Így is ember, se bölcs, se büszke,
égi, földivirágzás tükre,
rügytől gyümölcs-rogyásig látó,
enyészeten is átvilágló –
csonthártya-dobja minden kínnak,
vagyok a legkomolyabb csillag.
Sorsom egy merengés kitárja
iktatja az elme magába.
Én az ítélettel beteltem,
akarom, hogy ne is feledjem,
tudjam, hogy végülis kinyújtnak,
így vágtass, szív, az iszonyúnak.
Vállamon a bárányos éggel,
s a nemvalósuló reménnyel
legyen a koloncom tömérdek!
Kik elmúlnak: szörnyen szegények!
Nagy László: Vállamon bárányos éggel