Nyár csak azért süt, hogy majd egyszer
leszüreteljen vész vagy fegyver.
leszüreteljen vész vagy fegyver.
Ki így, ki úgy, földön vagy égen,
mindent megtud rettenetében,
mindent megtud rettenetében,
amikor nincs már, mi megóvná,
rejtelmek válnak foghatóvá,
rejtelmek válnak foghatóvá,
nagy fény mennydörög, s ama kürtöt
sikárolják fölborzadt fürtök,
sikárolják fölborzadt fürtök,
nyakak, ha nem hajlottak másnak,
megbicsaklanak a halálnak,
megbicsaklanak a halálnak,
tüdőre a hegy kősziklája,
harckocsi ront harmonikára,
harckocsi ront harmonikára,
tündérszemek, énekes nyelvek
megfagynak, földben megerjednek,
megfagynak, földben megerjednek,
s rázkódhat a siratók háta,
a Mindenség nem borul gyászba!
a Mindenség nem borul gyászba!
Mi vagyok én, ha e planéta
csak egy bevérzett margaréta!
csak egy bevérzett margaréta!
Így is ember, se bölcs, se büszke,
égi, földivirágzás tükre,
égi, földivirágzás tükre,
rügytől gyümölcs-rogyásig látó,
enyészeten is átvilágló –
enyészeten is átvilágló –
csonthártya-dobja minden kínnak,
vagyok a legkomolyabb csillag.
vagyok a legkomolyabb csillag.
Sorsom egy merengés kitárja
iktatja az elme magába.
iktatja az elme magába.
Én az ítélettel beteltem,
akarom, hogy ne is feledjem,
akarom, hogy ne is feledjem,
tudjam, hogy végülis kinyújtnak,
így vágtass, szív, az iszonyúnak.
így vágtass, szív, az iszonyúnak.
Vállamon a bárányos éggel,
s a nemvalósuló reménnyel
s a nemvalósuló reménnyel
legyen a koloncom tömérdek!
Kik elmúlnak: szörnyen szegények!
Kik elmúlnak: szörnyen szegények!
Nagy László: Vállamon bárányos éggel
