Showing posts with label filmek. Show all posts
Showing posts with label filmek. Show all posts

Thursday, 13 December 2012

Adventi fagyban angyalok


 
A kolibri nem egy akármilyen madár. 
A szíve 1200szor ver percenként. A szárnya 80szor.
Ha nem csapkodhatna a szárnyával, 10 másodperc alatt meghalna. 
Ez nem egy egyszerű madár. 
Ez egyszerűen csoda. 
Lelassították a röptét a mozgóképpel és tudod mit láttak, Benjamin? 
A szárnyuk hegyével írják le. Tudod minek a jele a matematikában 
a fekvő nyolcas? A végtelené.
A VÉGTELENÉ! 

Szöveg és kép: The Curious Case of Benjamin Button

Thursday, 20 October 2011

Ki olyan, mint a sárkány? - Protect Life

Egy pillanatig se feledd, hogy egyedül vagy, és hatalmad csupán a jobb kezedig terjed. Minden harcos magányos, mert a végső harcot egyedül kell megvívni. E harc hevében nincs csapat és nincsenek bajtársak; magad vagy csupán. Magad, és Isten, aki nem avatkozik be.
Ezt a harcot mindenképp meg kell vívni – nemcsak azért, mert ez a harcos életének értelme, de azért is, mert elkerülhetetlen. Nemcsak a harcos keresi a harcot – a harc is követi őt, könyörtelenül.
A végső harcot pedig nem lehet megnyerni, nem lehet abbahagyni, és nem lehet kitérni előle. Ezért végső.
És amikor megérti ezt a harcos, körülnéz és felfogja hogy egyedül maradt és egyedül kell megvívnia majd e harcot, végképp megszűnik embernek lenni. Ettől fogva szíve nem emberi szív, hanem a harcos szíve mely nem ismer mást, csak ellenfelet és áldozatot.
Ez a magányosság a harcos egyik legnagyobb próbatétele. Kevesen élik túl, kevesen viselik el – mert nem azért van, hogy elviseljék. E magányosság kezdettől való: az első, társtalan teremtett lényé, akit Isten lehelete még nem melegített fel.
Annak számára, aki egyedül maradt, nincs más út, csak a végzet útja: az elkerülhetetlen halálé, mert a társtalanság mindig halálba torkollik.
Az egyedüllét felismerésének pillanatát az igazság pillanatának is nevezik – ez azonban semmit nem jelent, mert ezekben a pillanatokban nincs igazság, sem hamisság. Semmi sincs; csak a meztelenség és a magány. Ez a végső bizonyosság, és minden más illúzió.
Senki sem tudja, miért van így.

Tuesday, 7 December 2010

Pagan poetry


vs.


Whoa! Vissza a régi formába. Miután vagy egy hétig ámuldoztam (és köszönöm továbbra is a fényképezést) az új fejlécképemen, sőt még egy szavazást is kitettem, ahol a kemény 7 szavazatból 6 a második képre szavazott, az egy ellenszavazat meg én voltam :-))) szóval egy hét után úgy döntöttem, hogy vannak dolgok, amiket nem kell updatelni. Ez ilyen. És ez én vagyok. Nem: ilyen vagyok. Mert ez a kék-kép nekem:

,,An accurate copy
A blueprint,
Swirling black lilies totally ripe
A secret code carved
pagan poetry, to the darkest pit in me."

SZóval ez nekem térkép. Magamnak elsősorban. De talán, egyszer hozzám. Csodálatos cryptex. Erről van szó és ha érteni szeretnéd a szöveget, márpedig akarjad, akkor az itt.

ui: igen, Bjork az egyik legkedvencebb énekesem, divatdiktátorom. Igen, a hattyú-ruha zseniális volt. Mint a ,,Táncos a sötétben'' és a legtöbb éneke is. Ha valaha elköltözöm Tuvaluból, Izlandra megyek és a sziget 45 zeneiskolájából egyikbe beíratom Lili-Rózát.

második ui: mondjuk mióta a hétvégén végre megnéztem az Avatart, hát mondjuk azóta újra nézem ezt a képet is, amit én 2007ben készítettem.

Friday, 3 December 2010

Életem szerelmei - Reloaded

Akik kimaradtak a listáról. Nem is tudom, hogy mért nem az elsőbe kerültek be, hisze az első öt (ami ezesetben kilenc) közé abszolút beíródnak. De mintsem újraszámozzak mindent, most bekerülnek a számok közé.

1.3 Randy The Ram - The Wrestler (2008)- Mickey Rourke - igen-igen, jóval Machete előtt azért. Merthogy ez az alakítás azt hiszem számára is überelhetetlen. A film még sok minden más miatt csodálatosan koncepciózus és szép és fájdalmas (szó szerint is) és kedvenc az elsők közt nekem, de Mickey Rourke alakítása kísérteni fog.

2.9 Jimmy ,,B-Rabbit'' Smith - 8 Mile (2002) Eminem - persze, nem színész és ez a film sem számot tevő, de az egyedüli vállalható az ő filmes repertoárjából. Azt hiszem az ismeretségi körömből én tudom a legtöbb számát kívülről( az Eminem Show minden betüjét). Fiatal koromban évekig rezgett a gyomrom tőle.


3.3 Marv - Sin City (2005) - Mickey Rourke - nahát ezesetben a film azért nem annyira kedvenc, szóval kétszer megnézed, de nem 10szer, viszont meg kell hagyni, hogy mint a képregényekben általában, olyan nagyon könnyen megy a felszippantódás és rendkívül jól esik a népmesei jelleg és egyértelműség: jók-rosszak, szerelem-harc. És sebhelyek.


4.5 Josef - The Secret Life of Words (2005) - Tim Robbins - íme még egy ékes példa arra, hogy a férfiaknak mennyire javára válik az idő. Esküszöm, ezt az embert nem ,,láttam'' eddig, pedig 190 cm fölött azért kevés embert nem jegyzek meg (a prostituáltak és óriások iránti örök empátiám és szimpátiám.) Persze, kötelező a Shawshank Redemption és a Mystic River, de valahogy a mozdulni és látni nem tudó munkás és a hallani és beszélni nem tudó ápolónő történetét garantáltan hosszabb ideig fogjátok rágni. Vízalatti csend és lebegés. És sebhelyek. (aki szeretné, odaadom felíratozva).

Monday, 15 November 2010

Életem szerelmei

Igaz, hogy az életben csak kétszer, a gyöngyvászon alakjaiba viszont annál gyakrabban leszek előszeretettel és rendkívül intenzíven szerelmes. A teljesség igénye nélkül következnek a lovagjaim és a lista folyamatosan frissül. És akkor egy first: magamhoz nem híven, sok képpel.)

10. The Phantom ( The Phantom of the Opera, 2004- Gerard Buttler ) - igazából a film nagyon szar, Gerard Buttler sem reveláció, de a figura valahogy igen és a zene, az nyilván, nagyon)


9. Severus Snape (Harry Potter - Alan Rickman - nem tudom elmondani. nagyon.)


8. Bad Guy (2001 - Kim Ki Duk film, a főszereplő néma striciről van szó, nyilván, most betűzzem ide a nevét? - Jae Hyeon Jo)



6. Jean ( Ködös utak, 1938 - Jean Gabin - természetesen dehát ebből a korszakból még nagyon-nagyon sokan)


5. Leon (Sara, 1997 - Boguslaw Linda- ezt a filmet minden valószínüség szerint csak én láttam és Sajnár Zsuzsi. Egy alkoholista ex-különleges alakulatos és egy maffiózó lánya, akinek testőrként felfogadják. Lengyel film, akit érdekel, odakapja magyar felirattal. Mondjuk az már csak hab a tortán, hogy ugyanez a színész játssza azt az embert, akibe már a regényben szerelmes lettem, az arbiter elegantiorum-ot, Petroniust, a Quo vadisban)


4. Zatoichi (Zatoichi, 2003 - Takeshi Kitano - tökéletesen harcol, alig beszél, eminem frizurája van és jó a humora. Magyarázzam még?)



3. Leon (Leon, a profi, 1994 - Jean Reno - szerintem én és még egy pár millió nő vagyunk ezzel így. A legrégebbi szerelem)


2. Machete ( Machete, 2010 - Danny Trejo - hát, a hétvége óta nagyon nehezen állom meg, hogy ne nézzem folyamatosan a filmet. You just fucked with the wrong mexican! )


1. The Beast ( Beauty and the Beast- igaz, hogy szoros küzdelemben Machetevel, de a Szörnyeteg időtállósága miatt győzőtt. Természetesen a végkifejletet, midőn egy nyálas bájgúnárrá változik, megnemtörténtté nyilvánítom a magánmitológiámban.)


Időn és versenyen felül pedig:

Quasimodo (Notre Dame de Paris, 1998 - Garou - fájdalmas, hogy ebben a színrevitelben milyen rettenetesen alul marad Esmeralda, kinézetben, hangban, alakításban, Annak ellenére, hogy a Frollo-t játszó Daniel Lavoie szintén csodálatos, még sem áll versenybe. Nekem Quasimodo dobog. Tudom: összenő, ami összetartozik.

Wednesday, 27 October 2010

Hazaértünk, hidd el



Pillanatragasztó. Ezt a pillanatot is megragasztotta.

Sunday, 10 October 2010

Altató - a szöveg


Lerobbant faház, roskadozó gerendák és üvegtelen ablakok. A szoba üres, egy karfa nélküli fotel és egy valamikor rojtos állólámpa látszik.

A két nyomozó érkezik, egyikük magas, tagbaszakadt, harmincöt körüli, szőke, az idősebbik nála alacsonyabb ötven körüli, szemüveges férfi. Mindketten térdig érő fekete kabátban és ingben vannak. Óvatosan nyitnak be a terembe, az ajtót csak ujjbeggyel taszítják bennebb, hangos hahózás és köszöngetés, bemutatkozás közepette. Látván, hogy üres a terep, nézelődni kezdenek. Egy darabig csendben pásztázzák a helyet, fölöslegesen ugyan de elemlámpával világítják a plafont és a falakat. A padlón heverő pár tárgy között egy papírdarabra lesz figyelmes a magasabbik, odainti idősebb kollegáját, aki kesztyűt húzva felemeli. A képen egy emeletes ház előtt fehér ruhás hölgyek-urak, kalapban mindenki, reggelinél mosolyognak a tornácon. A hátán felirat. Az alacsonyolvassa, az ablak fele fordulva, hogy a kopott tintát kibetűzhesse.

,,1910.augusztus.Emlékül a Lovas családnak. Köszönjük a szíves vendéglátást. Csodálatosan telt a nyár.’’ Meg egy pecsét: Forgáts Antal fényképész.

Kissé feszülten mozognak tovább, óvatosan nyikorognak végig a deszkákon.
A fotel mögött egy gramofonra akadnak. Mellette lemezek.

Az alacsony kiváncsian fordítja meg, hangosan olvassa a dalok címét. Kicsit meg is feledkezik az ottlétük céljáról, láthatólag ismerősek, némelyiket dudorássza, meghatódva mosolyog. A magas mindvégig mellette áll, és az érzelmi kitérőt láthatóan rosszalja. De azért tiszteletből nem szól rá az idősebb kollegára.

Mosolyát leplezendő elfordul, és ésyrevesz az ablakpárkányon egy rendkívül viharvert, sokat elszenvedett játékmedvét. Odamegy elveszi, érdeklődve forgatja, az erősen kopott bundáját porolgatja, majd félig cinikus, félig együttérző mosollyal odaviszi még mindig gugoló kollegájának.

Az alacsony már a gramofon beindításával bíbelődik. Lázasan teker, majd az első hangok felcsendülésével győzedelmes pillantással tekint fel a magasra.

A gramofont kísérve dudorászni kezd, a második sornál már a szavak is eszébe jutnak, ritmusra ingatja a fejét, a rég nem hallott altatóra.

Aludj, baba, aludjál

A magas már-már röhögőgörcsöt kap, már szólna, mikor a rádió recsegni kezd az alacsonybbik oldalán:

-Tóth, itt a Központ. Jelentkezz...

Tóth az övéhez nyúl, leakasztja a gépet és éppen jelentkezni szeretne, mikor gyerekhang szólal meg a hátuk mögött.

-Megyek már, kész vagyok, már átöltöztem. Csak nem találom Medvét.

Az ajtó fele fordulnak, ahonnan a hang jött. A gramofon nyekeregve dudorászik tovább.


-Én már ágyban voltam csak ez a rakoncátlan Medve kószált el.

Az ajtó résnyire nyílik s a következő pillanatban egy kislány jelenik meg mezitláb, földig érő fodros hálóingben.


-Nem találom Medvét. Nem láttátok Medvét?

A rádió tovább recseg:

-Tóth, az ügy le van zárva. Hagyják abba a keregélést. Nincs szükség több információra.

A kislány láthatólag nem lepődik meg sem a nyomozóktól, sem a rádióban kerregő férfihangtól.

- Tóth, az archivumnak sikerült azonosítani az esetet. Az iratok is megvannak. A ház ötven éve üres. Az apa meghalt a háborúban, az anya gyermekágyban. A gyerek a nagyanya gondozásában maradt.

A magas szótlanul nyújtja át Medvét a kislánynak.

- És Nanóka hol van? Nanó is nálatok van? Mert nem fejezte be a mesét.

A rádiónak még mindig van közlendője.

- Még fél évig működött a malom. Aztán Szamueliék az egész háztartást, .. khmm...,,kitakarították''..Nincs leszármazott.

A nyomozók még mindig szótlanul állnak. A lemez közben lejár,a gramofon pedig egyhelyben állva, kattogva forog körbe.


- Nem játszod el újra? A csillagost. Medve csak arra tud elaludni.

A megdermedt embereknek hátatforditva kimegy a teremből. Az ajtó nyikorgás nélkül csukódik utána, a poros padlón pedig csak a két férficipő nyoma látszik .

- A házban nem lakik senki. Hagyják el a terepet. Az ügy le van zárva.

Tóth óvatosan a lemez szélére teszi a kart és a magassal együtt nesztelenül kimennek a házból . A résnyire hagyott ajtó mögül a gramofont kijavítva hallatszik az altató:


-Aludj, Medve, aludjál.

Monday, 4 October 2010

Avalon

Szigetlakó leszek. Úgy értem, vízzel körülvett sziget, nyilván, mert a víz nélküli elszigetelődés már megvan.

Nem most és nem mostantól vágyom erre. De majd. Ezt nem tudom elmagyarázni, hogy miért sziget, de nyilván azért is, mert ott már nem lenne szükséges címet adnom a blogomnak. És a szigeten általában utól szoktam érni a csodáimat. Tuvalu, Izland, egy pár nap MSziget vagy akár egy olajfúró is megteszi.

Nézzed: The Secret Life of Words (2005) - egy hallássérült túlélő ápoló, egy összeégett, látássérült ápolt, vízfeletti lebegés, vízalatti csend.
Hallgasd is.

Sunday, 25 July 2010

Hallgass

Ashes and Snow (2005) - r: Gregory Colbert