Amíg bennem zeng a lélek

Ahogy a felhők
Ahogy szerelmem
Ahogy a füzek
Hajolnak át

Ahogy a kertek
Ahogy hiánya
Ahogy a szélben
Állnak a fák.

Szöveg: Muszka Sándor: Ahogy a szélben
Kép: mi magunk - 2046 ( vagy 1946?)
soundtrack: Hallod-e te szelídecske

Célozz. Az összes lövésed gellert kap. Golyóálló vagyok a földön is. Titánium.

The two most useful properties of the metal form are corrosion resistance and the highest strength-to-weight ratio of any metal. In its unalloyed condition, titanium is as strong as some, but 45% lighter.

The most noted chemical property of titanium is its excellent resistance to corrosion; it is almost as resistant as  platinum, capable of withstanding attack by dilute kénsav and sósav as well as klór gas, chloride solutions, and most organic acids. However, it is soluble in concentrated acids.

As a result, the metal cannot be melted in open air since it burns before the melting point is reached. Melting is only possible in an inert atmosphere or in a vacuum.

It is present in most magmás kőzetek as well as in living things and natural bodies of water and in the human body.

Titanium is always bonded to other elements in nature.

hallgasd is. (!)

kép: Uncle: Rabbit in your Headlights

Ki olyan, mint a sárkány? - Protect Life

Egy pillanatig se feledd, hogy egyedül vagy, és hatalmad csupán a jobb kezedig terjed. Minden harcos magányos, mert a végső harcot egyedül kell megvívni. E harc hevében nincs csapat és nincsenek bajtársak; magad vagy csupán. Magad, és Isten, aki nem avatkozik be.

Ezt a harcot mindenképp meg kell vívni – nemcsak azért, mert ez a harcos életének értelme, de azért is, mert elkerülhetetlen. Nemcsak a harcos keresi a harcot – a harc is követi őt, könyörtelenül.
A végső harcot pedig nem lehet megnyerni, nem lehet abbahagyni, és nem lehet kitérni előle. Ezért végső.
És amikor megérti ezt a harcos, körülnéz és felfogja hogy egyedül maradt és egyedül kell megvívnia majd e harcot, végképp megszűnik embernek lenni. Ettől fogva szíve nem emberi szív, hanem a harcos szíve mely nem ismer mást, csak ellenfelet és áldozatot.
Ez a magányosság a harcos egyik legnagyobb próbatétele. Kevesen élik túl, kevesen viselik el – mert nem azért van, hogy elviseljék. E magányosság kezdettől való: az első, társtalan teremtett lényé, akit Isten lehelete még nem melegített fel.

A harcosok többsége nem a harcba, hanem ebbe hal bele.

Annak számára, aki egyedül maradt, nincs más út, csak a végzet útja: az elkerülhetetlen halálé, mert a társtalanság mindig halálba torkollik.
Az egyedüllét felismerésének pillanatát az igazság pillanatának is nevezik – ez azonban semmit nem jelent, mert ezekben a pillanatokban nincs igazság, sem hamisság. Semmi sincs; csak a meztelenség és a magány. Ez a végső bizonyosság, és minden más illúzió.
Senki sem tudja, miért van így.

György Attila: Harcosok könyve

Pajzs

Kis piros sárkányok súrolják a gondolatom
Tündérország, Paradicsom, hozzád száll a mozdulatom
Zöld mezőben csillagok gúnyáját foltozgatom
Álombeli zenével bolygók lelkét ápolom
Ködben a táj, az éji szépség alszik az ég vizén,
de nemsokára újra ragyogni fog a csillagom,
sodor tündöklő fonalat lelkem mélyére,
Oly jó, oly jó, oly jó, jó
Emberi tájakon
Oly jó, oly jó, oly jó!
VHK: Kis piros sárkányok

A másik oldalon

,,Mert egyetlen bajtalan út, egyetlen vértelen út, ha megnémul a száj a földnek, s nem éri a láb földet."

Nagy László: Medvezsoltár

Biotikum

Shiny-shiny little girl.

Éjjel ezt mondta a bagoly álmomban

Ayer me dijo un ave que volara
Por donde no hay ardor
Que lo sufrido no resucita en sueños
Y en rezos nunca murio
Que saque el aire de mis ojos
Que abrace el miedo con tus sueños
Que sea un guerrero de sangre
Para que nadie te haga daño
Ayer me dijo un ave que volara
Hasta desintegrarme
Que la distancia no es cansancio
Es fuerza, eres tu
Que saque el aire...

Caifanes: Ayer me dijo un ave (igen, tudom, hogy már harmadjára teszem fel. Úgy látszik, ez év elején mindig így van. Keress egy spanyolul tudó barátot, én nem tudom szépen lefordítani)
Sajnos a képről semmi egyebet nem tudom, mint hogy életemben másodjára quizzeltem a facebookon. A kérdés az volt, hogy hogy néztem ki előző életemben. Nos, nem tudom, de ezt dobta ki nekem a rendszer.

-O-

Pagan poetry

vs.


Whoa! Vissza a régi formába. Miután vagy egy hétig ámuldoztam (és köszönöm továbbra is a fényképezést) az új fejlécképemen, sőt még egy szavazást is kitettem, ahol a kemény 7 szavazatból 6 a második képre szavazott, az egy ellenszavazat meg én voltam :-))) szóval egy hét után úgy döntöttem, hogy vannak dolgok, amiket nem kell updatelni. Ez ilyen. És ez én vagyok. Nem: ilyen vagyok. Mert ez a kék-kép nekem:

,,An accurate copy
A blueprint,
Swirling black lilies totally ripe
A secret code carved
pagan poetry, to the darkest pit in me."

SZóval ez nekem térkép. Magamnak elsősorban. De talán, egyszer hozzám. Csodálatos cryptex. Erről van szó és ha érteni szeretnéd a szöveget, márpedig akarjad, akkor az itt.

ui: igen, Bjork az egyik legkedvencebb énekesem, divatdiktátorom. Igen, a hattyú-ruha zseniális volt. Mint a ,,Táncos a sötétben'' és a legtöbb éneke is. Ha valaha elköltözöm Tuvaluból, Izlandra megyek és a sziget 45 zeneiskolájából egyikbe beíratom Lili-Rózát.

második ui: mondjuk mióta a hétvégén végre megnéztem az Avatart, hát mondjuk azóta újra nézem ezt a képet is, amit én 2007ben készítettem.

Csak a derű óráit számolom

A világon a második legromantikusabb dolog egy katonai fúvószenekar. (Az elsőről majd máskor.) Ma a mindennapi sétatéri levélrugdosásunkat azt hiszem egy életre emlékké tette a kislétszámú, nagyon félrejátszó és nagyon jópofa csapat. A terepszínű ruhában és magasszárú bakkancsban pipiskedő karmester szinte elrepült igyekezetében. Lelkesen és teljesen összevissza fújták, Lili-Róza pedig még lelkesebben táncolt és tapsolt különleges alakulatnak. Állítólag, mikor kicsi voltam, fordultam ki a babakocsiból az egyenruhák után. Nos, ez nem változott, igaz nincs már babakocsi, és immár csak a katonai egyenruhák érdekelnek. (Mondom a gyereknek: Anyja lánya vagy, ugye? Mire ő viccesen somolyogva: Nem, apja jánya.) A kép nyilván nem itt készült, mivel én a telefonommal telefonálok, lencsevégre sajnos nem sikerült kapni a kolozsvári Fanfara Militarăt.

Húsz. Huszonegy. Gramm.

Tegnap 21 éves kellett volna legyél, nem pajzs egy hónappal ezelőtt. Érdemes volt? Nem tudok más megoldást: újra foglak szülni. És minden álmodja tovább jelenét.

Kép: Baraka (r: Ron Fricke)

The fundamental things apply, as time goes bye

A nők nagyrésze nem álmai férfiával él. Mert álmaik férfia olyan nővel él, akinek szintén nem ő az álmai férfia.

Szöveg: J. Potter
Kép: azért egy táncot szabad

Arról, hogy lelkünk mélyén

nomádok vagyunk
Gondolj arra: a harcos népek mindannyian tudják, az emberi élet út. Soféleképpen nevezik ezt az utat, de lényegében ugyanazt jelenti: hogy valahonnan tartunk valamerre.
Aki az életet útnak nevezi, annak célja van, mert minden út vezet valahova. Céltalan út nincs. Ezért nevezik magukat ezek a népek kiválasztottaknak: mert ők úton vannak valami fele.. Gondolj a kínaiakra, az északi harcosokra, az indiánokra és a magyarokra. Hosszú utat bejárt és ma is útonjáró népek, akkor is, ha tízezer éves városokban laknak. Egy nép utazása ugyanis nem térben, és nem csak térben történik.

Ezek a népek, a kiválasztottak és a harcosok népei azt is tudják: az élet útja a harc útja is: a Kard Útja, a Hadak Útja, a hadiösvény vagy Fényes Ösvény. Ezért nem lehet legyőzni őket, és ezért kiválasztottak.
Valamikor egy idegen felismerte és leírta az igazságot, hogy a harcosokat nem lehet legyőzni. Igaz, hazudott, mert általánosított, és emberekről beszélt: holott az embert le lehet győzni, és folytonosan le is győzik az arra érdemesek.
Csak a harcosok azok, akiket meg lehet ölni, ki lehet írtani őket és nemzetségüket, de legyőzni nem lehet, soha.
A perzsákat nem győzték le, a párthusokat sem, és az aztékokat sem -
mert aki harcra született, annak a halál is a bejárt út része.
György Attila: Harcosok könyve

VHK: Hunok csatája

Pajzs

Kis piros sárkányok súrolják a gondolatom
Tündérország, Paradicsom, hozzád száll a mozdulatom
Zöld mezőben csillagok gúnyáját foltozgatom
Álombeli zenével bolygók lelkét ápolom
Ködben a táj, az éji szépség alszik az ég vizén,
de nemsokára újra ragyogni fog a csillagom,
sodor tündöklő fonalat lelkem mélyére,
Oly jó, oly jó, oly jó, jó
Emberi tájakon
Oly jó, oly jó, oly jó!
VHK: Kis piros sárkányok