Egyetlen harcos sem sebezhetetlen, és egyetlen Uralkodó sem. A halhatatlanság ígérete nem véd meg a sebek és a fájdalom ellen, s még a legalantasabb ember is képes sebet ejteni a mégoly elhivatott harcoson is.
A harcosok többsége élete és a csaták során rengeteg sebet szerez, az Uralkodót pedig szinte törvényszerűen sebek és sebhelyek sokasága borítja. Testi és lelki, behegedő és újranyíló sebek ezek.
Olyankor azonban, amikor valahonnan a mélyből érkezik a szúrás, hátulról vagy lesből sebeznek meg, alávalók és orgyilkosok támadnak rá, gondolj arra, amivel több vagy náluk. Arra, amivel nemcsak elhivatottságodban, de fizikai létezésedben is több vagy. Gondolj a harc ízére, amit a lesből támadók sosem ismernek meg. Gondolj a feledhetetlen fémes ízre szádban, amit akkor érzel, amikor a túlerő ellen indulsz. A lázra, és a dühre. Gondolj a hitre és a magányra. Barátaidra és bajtársaidra. Gondolj a nevetésre, a ragadozók és a harcosok erős, őszinte nevetésére, amelytől meghátrál a halál. Gondolj a nők ölelésére, ahogyan téged öleltek, és amelyben sosem lesz az aljanépnek része.
Gondolj a halálra és az életre, amit csak te, és a veled egylényegűek tapasztalnak és élnek meg a maguk teljességében.
Gondolj magadra, gondolj rájuk: és gondolj arra, hogy a kétféle minőségen a sebek egyáltalán nem változtatnak.
Szöveg: György Attila: Harcosok könyve
Kép: Yimou Zhang: A hős (Ying Xiong)
