Anyám, hívnak a manók, akik a felhőkben élnek - "Ébredéstől napestig játszunk, az arany hajnal és az ezüst hold a játékunk."De hogy jutok fel hozzátok? - kérdezem.
"Gyere a világ végére, tárd ki a karodat az ég felé, és felviszünk a felhőkbe" - ígérik nekem.
Anyám vár otthon - mondom -, hogyan hagyjam el értetek?
És ők mosolyogva elúsznak a fejem felett.
Tudok én ennél jobb játékot, anyám.
Felhő leszek, és te hold leszel.
Eltakarlak a két karommal, és az ég sem kékebb, mint a házunk teteje.
Anyám, hívnak a manók, akik a hullámokban élnek - "Reggeltől napestig csak énekelünk, és megyünk, megyünk, magunk sem tudjuk, hogy hová megyünk."
De hogy jutok el hozzátok? - kérdezem. "Gyere a tengerpart szélére, csukd be erősen a szemed, és hullámhátunkra kapunk" - ígérik nekem.
Anyám azt akarja, hogy otthon legyek estére - mondom -, hogyan hagyjam el értetek?
És ők mosolyogva, táncolva elvonulnak előttem. Tudok én ennél jobb játékot, anyám.
Hullám leszek, és te idegen tengerpart leszel.
Hömpölyögve rád gurul hullámgyereked, és nevetve megtörik az öledben.
És senki a világon nem fogja sejteni, hogy hol rejtőzöm veled.
Szöveg: Rabindranath Tagore: Felhők és hullámok (A növekvő hold)
