És énekli

Mostan kinyílt egy szép rózsa virág,
Akit régen várt az egész világ,
Betlehembe kimbimbózott zöld ág,
Királyi nemből méltóság.

Bölcsőd lennék, gyöngén ringatnálak,
A hidegtől csípni nem hagynálak,
Betakarva úgy pólyálgatnálak
Szolgálnék, mint Uramnak.

Mert elhagyatnak akkor mindenek

Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra –

Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.
Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!

Nincs is szavam.
Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

Pilinszky János: Apokrif (részlet)

Adventi fagyban angyalok

A kolibri nem egy akármilyen madár. 

A szíve 1200szor ver percenként. A szárnya 80szor.

Ha nem csapkodhatna a szárnyával, 10 másodperc alatt meghalna. 

Ez nem egy egyszerű madár. 

Ez egyszerűen csoda. 

Lelassították a röptét a mozgóképpel és tudod mit láttak, Benjamin? 

A szárnyuk hegyével írják le. Tudod minek a jele a matematikában 

a fekvő nyolcas? A végtelené.

A VÉGTELENÉ! 

Szöveg és kép: The Curious Case of Benjamin Button