Credo

Nem. Egyetlenegyszer jól fogom csinálni. Most az egyszer. Nincs kétely. Nincs, nincs, nincs.
Belefáradtam a kettőbe. EGYET AKAROK. Hallod? Kuss!
Elég. Fenntart. Nem süllyedek. Fenntart... Ne kapálózz, nem fulladsz bele. Nem süllyedsz. Káprázat, nem érted?...Nincs hited... És olyan gyerekes. Tudod a titkot. Miért kell megfogd, miért?

- Uram, tudom az utam.
- És? Végigmentél rajta? Mi lett belőled?
- Uram, úgy tűnt, hogy próbálkozom, de...
- Tudod, hogy minden, amit a de előtt mondassz, érvénytelen, abban a pillanatban, hogy kimondtad?
- Tudom, Uram.
- Tudod, hogy hogy fog történni, akárhányadszorra történik. Mindig kell csattanj? Öved van, nézz az ujjadra..
-... de tudod-e Uram, hogy mekkora a nyomás lefelemenet, és másodpercenként mennyit zsugorodik a szívem az atomoszférákkal ...lehet, hogy én így áldozok...végülis csak nekem fáj...a magánpokol... az én démonomnak kettes van a homlokán, a kétely sárga kettese...Nem lehet, Uram, hogy nekem ez az út része? ..amúgy is, történik valami, bármi a Te akaratodon kívül, ellenére? Én is védett állat vagyok, nem?!!!
- Uram, tudom, hogy háromkor felszáll ez a sárga levegő. De addig! Állni kell a mozdulatlan présben. Balgák, vakok, süketek! Álltok, mint a barom és nem érzitek, hogy itt van? Mosolyogtok, nem érzitek, hogy itt állnak, mint a halálfalók? Úristen, itt van egy tele templom vakokkal, miről énekeltek? sétálgattok kifele, miközben éneklik a Boldogasszony anyánkat, igazgatva a fucking virágos kalapotokat és a szoknyákat? A vállam a padot éri, nem tudok lennebb görnyedni már. egyedül vagyok és folyik a hátamon a hideg. Mi az ige?mi az ige? nem lehetek most amnéziás megint! tudom! mondanom kell, mert mind meghalunk. mi az? Uram! Anyám! Miatyánk, Istenünk, bennünk van országod... Ne feletkezzél meg...nem....
- Mit csinálsz, Tamás?
- Uram, meghalunk mind, ha nem jön helyre az eszem
- A szíved, Tamás... Tamás, ne nyögj, én már meghaltam. Aludtál. De...
- Tudod, Uram, hogy minden amit a de előtt.. - Uram?.Uram!!.. itt vagy?!...


János! Megjöttél, János. köszönöm. jegyezd kérlek, mert elfelejtem megint.

,,Jézus mondta: Isten országa bennetek van és körülöttetek. nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát és én ott leszek, emeld fel a követ és megtalálsz.''
 Látod három óra. Nem dőlt össze a katedrális. János, itt voltál végig. Mehetnek rendezgetve a kalapjukat és a reverendájukat.
Időt kaptunk.
Köszönöm, Uram,
köszönöm én, Tamás, a hitetlen.

Célozz. Az összes lövésed gellert kap. Golyóálló vagyok a földön is. Titánium.

The two most useful properties of the metal form are corrosion resistance and the highest strength-to-weight ratio of any metal. In its unalloyed condition, titanium is as strong as some, but 45% lighter.

The most noted chemical property of titanium is its excellent resistance to corrosion; it is almost as resistant as  platinum, capable of withstanding attack by dilute kénsav and sósav as well as klór gas, chloride solutions, and most organic acids. However, it is soluble in concentrated acids.

As a result, the metal cannot be melted in open air since it burns before the melting point is reached. Melting is only possible in an inert atmosphere or in a vacuum.

It is present in most magmás kőzetek as well as in living things and natural bodies of water and in the human body.

Titanium is always bonded to other elements in nature.

hallgasd is. (!)

kép: Uncle: Rabbit in your Headlights

Catch 22

Semmit nem javult a helyzet. Sőt. Egyre inkább úgy érzem, hogy a beszéd a kommunikációnak olyan korcsos formája, ami csak arra jó, hogy az emberek félreértsék egymást.

(Amióta az eszem tudom, futott a hideg a hátamon, ha ezt mondták: aztán le kell üljünk megbeszélni, majd beszélünk róla, beszélnünk kell! Soha nincs jó vége ezeknek a megbeszéljüknek. Jó esetben csak annyi van, hogy beszélünk róla, ergo nem csináljuk meg, rosszabbik esetben bármi lehet. De jó vége sose.

És most először és utoljára én mondtam, hogy beszélni akarok. Hogy miért nem tudtam tovább hallgatni, nem tudom. Már nagyon megbántam. Természetesen látványosan drámai kimenetelt értem el és természetesen még véletlenül sem azt, amit igazából szerettem volna. Hogy a megbeszélés megoldást jelentsen. Sőt, leginkább úgy festett, mint egy vonatkatasztrófa. Én legalábbis egy kicsit belehaltam. És nem akarok beszélni róla. ( 22.-e volt. Pedig Püsök óta tudjuk, hogy milyen borzalmas ez a szám.)

Visszaköltöztem csend-landbe.

Redivivus

Abban az évben, karácsony elôtt, úgy hullott a hó, amilyenre még a legöregebbek sem emlékeztek azon a tájon. Sűrű, áthatolhatatlan havazás lepte be a várat, és éjfélre már az ôrjárat sem tudott végighatolni szokásos útján. Nem sok idô múltán a várkapitány még a strázsákat is bevonta: ebben az idôben sem ellenséges csapat, sem gonosztevô, sem eretnek nem mozdulhatott. Ilyen télidôt, mint 1487 karácsonya táján, csak ötszázegynéhány év után értek meg Szeklerburg városában; s mindkét alkalommal megvolt az oka e pokoli idôjárásnak.

Akkoriban azonban a népek könyebben viselték a kegyetlen idôt. Békeidô volt, a város élés- és kincsestára tele, s még a póroknak is jutott bôvében árpadara, köles, a szent Karácsonyra pedig a herceg rendeletébôl bort is osztottak a szegényeknek.

Mi magunk a várban tanyáztunk, a püspökség meghívására, - híres és rettegett vendégeknek számítottunk, kiket a kor legbölcsebb férfiúiként emlegettek. Mesteremet és társamat, Henrik Kramert, Institoris néven félte Tirol, Magdeburg és Bréma környéke, jómagam, Jacob Sprenger nevét pedig úgyszintén félték az eretnekek és tisztelte a klérus. Egyenesen a pápa képében s annak teljes felhatalmazásával voltunk jelen, nem tartozva sem számadással, sem engedélykéréssel a világi és papi rendeknek: a Szent Inkvizíció terjesztette ki általunk hatalmát az ország ezen vidékére.

Aligha akadt akkoriban ember a keresztény világban, ki ne ismerte volna nevünket; áldásos és igen tanulságosnak bizonyuló könyvünk pedig, a nemrégiben kibocsátott „Malleus Maleficarum...", néhol súlyával egyenlô aranyért cserélt gazdát. Az emberek rettegtek tôlünk és csodáltak bennünket: mert halandó ember többet, mint mi, nem tudhatott a boszorkányokról. Úgy tartották, az angyalok bölcsessége s a ragadozó állatok szimata párosul bennünk az isteni ítélôképességgel: meglehet, így is volt, s ha valaki kételkedett is ebben, nem szívesen gyôzôdött volna meg errôl a maga bôrén.

Azidôtájt azonban, a jól fűtött püspöki vendégszobában, úgy éreztük, sem bölcsesség, sem szimat nem segített rajtunk, ítélôképességünk pedig megrendült az utóbbi napok történéseitôl. Fáradtsággal és szomorúsággal volt terhes közöttünk a csend, s benne a Szenteste elôtt elpusztult boszorkány árnya kísértett fel egy-egy pillanatra - a boszorkányé, mely hosszú pályafutásunk csúcspontján legyôzött, megalázott, és bűnbe ejtett mindkettônket.

Senki nem tudhatta, s kevéssel elôtte még magunk sem sejthettük, hogy éppen e ködös és zord idôjárással bíró városban akadunk hivatásunk egyik legnehezebb ügyére: s a rettenetes történéseket sem tudta meg soha senki; kettônkön kívül egyedül csak a menschági kántor lánya, a vélelmezett boszorkány tudhatta, ô azonban már harmadnapja halott volt, s hacsak rokonai a renddel dacolva el nem hantolták, a farkasok rég széthordták az eretnekek árkából.

Az ügy pedig egyszerűen indult, olyan egyszerűen, mint bármely másik: három, teljesen szabályos feljelentés érkezett, s a szóban forgó lányt berendeltük színünk elé; inkábbat csak a rend kedvéért, a közelgô ünnepek elôtt. A lány fiatal volt még, buzgó keresztény családból; s a közelmúltban nem estek a környéken oly dolgok, melyek neki tulajdoníttathattak volna. A feljelentések szerelmi bűbájról, fajtalankodásról és mágikus praktikákról szólottak, melyek abban az idôben közhelyszámba mentek - s alighanem még a rémült család is úgy hitte, szigorú feddésnél rosszabb nem történhet a lánnyal. S több mint bizonyos: kevésbé tapasztalt és érzékenyebb ítélômester ennél súlyosabb ítéletet nem is hozott volna. Institoris és jómagam azonban másként találtuk. Hosszú és eredményes munkánk alatt volt már alkalmunk igen sokféle boszorkánnyal megismerkedni: asszonyok százai mérettek meg szemünk, elménk és lelkünk mérlegén, és sebezhetetlenek voltunk mindennemű bűbájjal, varázslattal és csábítással szemben; hitünk pedig mindenkor megóvott bennünket a nem kevés veszedelemtôl.

A lány azonban, kit a szent szűz és vértanú Lucza napján hoztak be a fogdmegek, s ki a Violetta névre hallgatott, mindjárt a kihallgatás elsô pillanatától megragadta, és lebilincselte figyelmünket. Rendkívüli szépség volt, amilyenrôl csak Salamon éneklése szólhatna méltón; s bár félt tôlünk, akaraterejével ellene mert szegülni a két rettegett inkvizítornak. Ártatlanságát hangoztatta, s érvei szilárdnak és hihetônek tűntek; azt azonban maga sem tudhatta, puszta jelenléte mennyire feldúlt bennünket. Nyugtalanok lettünk és összeszorult a gyomrunk az elsô pillanatban ahogy megláttuk; s ha ránk nézett íves szemöldökei alól, veríték öntött el és megdagadt nyelvünk a szánkban.

Tovább itt.

Igazából ezt akartam írni, de végül, ha lehet még ekkora pelyhű hó Kolozsváron, akkor maradjon a fenti. Talán az is lehet.

György Attila: A boszorkányok feltámadása (1997)

Are you ready for me, Romania?

Kérdezte Madonna minden rádióadón félóránként és minden sarkon az óriásposzterről, a nyár eleje óta. Ezek szerint azért mégsem. Nem ready. Madonnát zseniálisan kifütyülték a tegnap esti koncerten Bukarestben. Merthogy nem díjazta a drága pénzért zenét hallgatni ment közönség, hogy a ,,pop királynő'' két szám közt, váratlanul lekapta őket. ,,Úgy hallottam, hogy errefele súlyosan diszkriminálják a romákat...Nagyon szomorú vagyok emiatt. Mi ezt nem szeretjük. Semmilyen féle diszkriminációt nem szeretünk. Mindannyian egyenlőek vagyunk: romák, homoszexuálisok...'' Óriási füttykoncert. A hírvivő még hozzátette, hogy átlalánosan Kelet Európáról értesültek úgy, hogy a romák rossz sorban vannak, mert például a Magyarországon végigsöprő gyűlölethullámnak hat halálos áldozata volt már. A romák körében. Nyilván arról nem értesültek, hogy a magyarok közt hány áldozat volt, van. Naponta. Meg kellene kérdezni pl. Szögi Lajos árváit, hogy ők kivel érzik és mennyire egyenlőnek magukat. Vagy a tizenhárom éves iskolás lányt, akit tíz percig pofoztak és felgyújtották a haját. Vagy a 26 éves megölt román kézilabdázó szüleit. Nagyon hosszan folytathajuk a sort.

Hát meg kell adni, hogy a testvérnemzet remekül fogadta a dorgálást. Ahogy kell. Itt az államelnök is cigányozik, úgyhogy Madonnának ezegyszer nem sikerült az ,,interetnikai nagy békéltetés''. Bye-bye, american pie!

Justice for

Lebanon - 2006
Hungary - 2006
Tibet - 2008
Myanmar - 2008
most pedig:

JUSTICE FOR GAZA!

Kép: Gázai gyerekklinika ,,újratervezve" izraeli módra. Forrás: Szentkorona Rádió

Az egyesülés öröme

Fáklyás visszavonulás?...Akkor már értem, hogy mire mondta az UDMR elnöke, hogy december elsején ünnepelni fogunk!

Kép: Szabadság 2008.nov.28, utolsó oldal - A városháza által szervezett december elsejei műsor programja, amit a Nagy Egyesülés 90. évfordulója alkalmából rendeztek

Vádolnak az élők és vádolnak a meggyilkolt halottak

Ha valaki nem tudná, hogy miért:

Wittner Mária,
halálra ítélt forradalmár és szabadságharcos beszéde.

Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol a magyar nemzet kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Klebelsberg Kunó, Tisza István, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely a jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott.

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, az élőket, a holtakat, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.

Vádoljuk őket, mert a lenini utat honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja volt ez, a továbbhaladásuk tétje milliónyi emberélet volt.

Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg még holtukban is.

Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.

Vádoljuk őket a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjai nevében.

Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében.

Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁHV mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.

Vádoljuk őket a hatmillió meg nem született magyar gyermek nevében.

Vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét.

Vádoljuk őket a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre.

Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott bajtársaink nevében.

Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.

Vádoljuk őket, mert kiölték az emberből a hitet, a morált és a reményt, egy egyszerű, tisztább élet reményét.

Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, s mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.

Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, mert a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták.

Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket.

Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjaséveiket.

Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.

Vádolnak az élők és vádolnak a meggyilkolt halottak.

És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Ezért az áldozatok nevében megállapítom: soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

Éppen ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.

Elhangzott a Magyar Országgyűlésben, a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25.én.

"Those people simply don't accept that gays exist."

Ezzel rázod a pofosbokrot, nem azzal, hogy létezel.

cím: Lévai Katalin ,,emberjogi harcos''
kép: www.szentkoronaradio.hu

A pesti gáz, avagy a rohadt kommunisták és a liberális szemét

Változások tavalyhoz képest

Gyurcsány püffedtebb - alkohol, gyógyszerek, elhízás, rohadás?
Rendőrök lassabban mozognak a védőpáncél (?) miatt, de kétszer annyian vannak.
A tüntetők, a neonáci, fasiszta, focidrukker, skinhead, antiszemita csőcselék, lásd a képen, szóval az Orbán szerint nem létező, tőle jobbra eső oldal, feleannyian, de találékonyan - Molotov koktélok, rendőrkergetés, ami lehet.
A gáz pedig százszor rosszabb- hányás, szédülés, maró, égető fájdalom a bőrön, ájulás, fuldoklás - mindez FÉMHÜVELYBEN!- és persze az íves pálya az ugyanannyira párhuzamos volt a földdel, mint tavaly, láb- vagy fejmagasságban, változatosan, - kiegészítve kék vízágyúval, viperával, gumibottal, stb.
Befejezés egyelőre nem. Folyt. köv.

Fejadag - Kovácsnak és akinek inge

A nottinghami unitárius templom ma Pitcher and Piano kocsma

Csikók tündér sörénye, játék,
a kedves meg a gyilkos szándék
s holnap talán a lobogó:
eldó, minden eladó
idegennek, kannak és kánnak,
kopasznak és göndör meláknak
a szoknya meg a lobogó:
eladó, minden eladó,
énekelsz tilalmasat, bátran, vándorolsz a lompos kabátban,
de kik eladódni akarnak:
holnap a flaszterba tipornak,
s nem takar be a lobogó,
csak hullik szívedre a hó.
Szécsi Margit: Eladó