Kiegyezés

Ha elhagysz szerelmem elhagylak én is
E rossz ízű reggel hol látod a vég
Lakja lakunk csak s csukott szemekkel
Jön-megy s bomolva strichel a lét

Ha maradsz szerelmem s én is maradnék
S ránk zárva ismét ajtót kaput
Aztán mi volt mind s nem kérdenélek
S bárkánk ha újabb vizekre fut

Együtt az árral úsznánk s dalolva
Míg elhal mögöttünk a rossz földi zaj
Súgnám füledbe nagyon szeretlek
S hol égi kövekből épül a part

Lesz majd szállásunk s míg halkan becézlek
Foltos csuháját lágyan az est
S titkos füvéből ágyat a hajnal
Ne menj ma mégse maradj lehet?

Muszka Sándor: (Ágyat a hajnal)
Kép: Tom Tykwer: A harcos és a hercegnő

Várom a havat és

Haldokló reggelre ébredek
Nem nagyon esik jól semmi sem
Valahol messze Te is alszol még, azt hiszem
A tükörből bámuló idegen
Tudja, hogy én vagyok odabenn
Szép lassan megöl, de előbb még meggyötör rendesen

Miféle világ ez körülöttem, és hová lettek az álmaim
Nem maradt semmi, Te vagy talán az egyetlen
Vihogó tömegek sodornak el, a bélyegen az áll, hogy ”TÉVEDTEM”
Egyre sötétebb van, persze lehet, hogy ez is csak véletlen

Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet
Egymást taposva, csámcsogva szívják a véremet
A hülyék mondják meg - mi legyen -
A tisztesség száműzött idegen
Sáros bakancsok tipornak „gyönyörű szívemen”

Mert kétféle ember létezik:
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy úgy is, ha elveszik

Kép: Remember Hungary 1956!
Szöveg: Nyerges Attila