Showing posts with label baraka. Show all posts
Showing posts with label baraka. Show all posts

Tuesday, 18 December 2012

És énekli


Mostan kinyílt egy szép rózsa virág,
Akit régen várt az egész világ,
Betlehembe kimbimbózott zöld ág,
Királyi nemből méltóság.

Bölcsőd lennék, gyöngén ringatnálak,
A hidegtől csípni nem hagynálak,
Betakarva úgy pólyálgatnálak
Szolgálnék, mint Uramnak.


Thursday, 19 January 2012

Van közünk


-Anya, én mikor megyek férjhez?
-Mikor megtalálod a párodat.
-De én harcos párt akarok!
-Jó. De azért tudod, hogy nekik mindig dolguk van.
-Nem baj. Én hagyom, hogy végezzék a dolgukat. Én akkor is harcos párt akarok! Mert ő megvéd engem.

Monday, 12 September 2011

Uzsonna oviszsákba

Csókollak a homlokod közepén
Változzon csillaggá a csókom
Vezessen
vándorlásodban

Ujjaim sugarak legyenek
melegítsenek.

Szavaim áldás
A visszavárás
hazatalálás.

Bálint Lea: Boldogságom erdeje 37.

Kép: Gábri Zoltán

Friday, 26 August 2011

Pajzs

Kis piros sárkányok súrolják a gondolatom
Tündérország, Paradicsom, hozzád száll a mozdulatom
Zöld mezőben csillagok gúnyáját foltozgatom
Álombeli zenével bolygók lelkét ápolom
Ködben a táj, az éji szépség
alszik az ég vizén,
de nemsokára újra ragyogni fog a csillagom,
sodor tündöklő fonalat lelkem mélyére,
Oly jó, oly jó, oly jó, jó
Emberi tájakon
Oly jó, oly jó, oly jó!
VHK: Kis piros sárkányok

Tuesday, 19 July 2011

Legyező



Tuesday, 24 May 2011

Háromság


Ott állsz a közepén, tündér, én pedig melletted leszek, minden formában, minden időben.
Isten éltessen és tartson meg tenyerén, csillagvirágom.

Tuesday, 19 April 2011

Biotikum

Shiny-shiny little girl.


Wednesday, 5 January 2011

A kissárkány és a túlsópart





Keresztet vetünk:
Anya: Az Atyának, és Fiúnak
Lili: és Anyának is!!! és a jányoknak is !

Imádkozunk:
Anya: Aki ételt, italt adott, annak neve
Lili: Anya!!

Habár kétéves kora óta szobatiszta, néha történnek balesetek. Tegnap is. Szidom, ráncolom a szemöldököm, dörgök rá.
-Anya, én imádkozom most a Jóistenhez, hogy bocsásson meg neked....Hogy segítsen neked, hogy bocsáss meg nekem...
Kimegyek, nem tudván tartani a haragvó arcot. Vissza, még mindig ráncos fejjel.
Rámnéz, megadóan összeteszi a kezét és lehajtja a fejét:
-Jó, akkor még imádkozok egy kicsit.
:-))))

Autózunk valahova Karácsony körül.
-Anya, né, né!!! Egy csillag! (szegény városi gyerek, aki így elájul a csillagtól :-( Anya, játod?
- Nem, Duni, hol van? (tényleg nem láttam)
- Ott, Anya, a szemed ejőtt, az a pijos (egy jelzőtorony a hegy tetején)
- Ja látom, igen. Nagyon szép csillag.
- Na játod, anya, ott van Domi. Odament Anya, ugye?
- Igen.
- És most hozza nekem azt a csijjagot ugye? (kacag) Anya, én játom Domit. Ott van fent. Énekej.
- Mit, Duni?
- Hát a Mennybőj a angyajt, anya. Nem hajjod? Szejintem ő ..a kajácsony, anya!

Kis csend.
- Anya, nekem nagyon hiányzik Domi.
:-(((((
(Igen, kisfiam, mostmár mindig ő a Karácsony).

Wednesday, 8 December 2010

Mini-Valujev


Lili-Róza a combat felszerelésben, első tüntetésfélefelvonulásán, természetesen elől, az ütősorban. A gyes egy évre való lecsökkentése ellen léptünk pályára. Igaz, hogy ez kötelezően békés séta volt, néhány polgárőrrel tálalva, de jó sokan összegyűltünk és csak anyáék vonultak csendesen. A rikoltozást azért a ,,haverek'' biztosították a (baba)kocsikból, hordozókból.

Tuesday, 23 November 2010

Képesek vagyunk



Tegnap délután óta Karácsony van álunk ezen képeknek köszönhetően, amiket Zsolt készített.

Egészen pontosan 12. osztály elején, tehát hónapra pontosan 10 évvel ezelőtt ültem gép elé. És jól emlékeztem: nekem jóval nehezebb előtte, mint mögötte.

Most, hogy Lili-Rózánál messze többet sírok és az éjszakát is én nem alszom át:-), most ez a képsor remekül kisepert a házunktáján. A hiúság gyógyító ereje.

Friday, 29 October 2010

A lélek hossza


Minden valószínüség szerint eljutottam eddigi életem legnehezebb szakaszához. Még akkor is az, ha nem érzem így folyamatosan, és, mivel képes vagyok ezt mondani, talán a holtponton is túl vagyok. Remélem. Nem fizikailag, hiszen, ahogy ezekkel a dolgokkal ez lenni szokott, legalábbis nekem: ami kint, az van bent is, ergo kívül-belül crach. Konkrétan arról van szó, hogy a hátam felmondta a szolgálatot, de ez a tarkómtól a derekam aljáig értendő. Plusz ilyen-olyan szédülések, hányinger, levertség. Mindegy, örvendek, hogy nem nőtt púpom, vagy valami egyéb ez e három év tökösködés folyományaként. Szóval, mégiscsak úgy tűnik, hogy most nehéz lett a hátizsák. Gondolom edzés kérdése, de most egyelőre a saját magamnak összeállított terápiás csomag részeként ezt van gatyám ki is mondani. Fucking nehéz. Néha. Ezennel azon együttérző elemeknek is elégtételt szolgáltatok, akik ez idő alatt fejcsóválva és szemforgatva szorongatták a kezem és közben azon dühöngtek, hogy nekem MÉRT NEM FÁJ? Merthogy ez nem fair, hogy én nem szenvedek és nem szórom a hamut a fejemre és nem tépem a szakállamat. És mért nem jajgatok, hogy mennyire nehéz. Néhányan kedvesen megnyugtattak, hogy nem baj, majd meglátom, nehéz lesz. Na akkor most figyeljetek, banyák! Szenvedek. Nagyon. De még jobban figyeljetek! Túl fogom élni. Ugyanaz a hihetetlen hajtóerő visz, ami eddig is: van egy lányom, és ettől arrafele highlander vagyok. Aki ezt érti és akinek szüksége volt ezt hallani, hajrá! Nem így tervezted, mindegy, így lett, majd kiderül, miért, de most derüsen kell egyedül apás-anyást játszani, mert a gyereknek szüksége van rád. A derűdre. Mondom magamnak elsősorban.

Ezt most nagy mértékben köszönöm Edónak, hogy egyáltalán kivasalt, akaratlanul, annyira, hogy poénkodom ezeken és életemben először hangot adok egy ilyen kavarnak. A beszéddel, amint azt ezen blog bejárata ékesen hirdeti, nem vagyok beszélő viszonyban. De ez most jólesik. Úgyhogy nem fogok idelinkelni egy sokatmondó zeneszámot és nem fogom eltusolni egy ironikus beszólással, hogy most nehéz. Kölcsönkérhetnék egy fejezetet Attilától, mert ő, ha valaki, akkor ő rokon, ezért amit mond, az bennem otthon van, de most még ezt sem fogom tenni, annak ellenére, hogy könyvei, főleg a Harcosok könyve, mindennapi kenyerem és nemcsak beszélni tanít. ( nem, nem képzelem magam harcosnak, mielőtt még gúnyosan elmosolyognád magad, te transzindex olvasó, akinek fogalma sincs a harcosokról).

Szóval azért beszélek most, mert feltett szándékom, hogy most az idő gyógyító eltelését megsürgetem némileg, mert Lili-Rózának szüksége van az anyjára, úgy ahogy annak idején kapta. Úgyhogy kezelem magam. A fizikai részre akár ajánlatokat is várok, hogy kihez forduljak, mert moccantani szeretném az évszázados en garde-ba merevedett izomzatom. Derű kúrámhoz elsősorban légzésgyakorlatokat használok, mert ez volt az első számú sürgősség. Ugyanis néha, főleg este, olyan mértékben besűrűsödött a fekete a mellkasom tájékán (fekete, aminek összetételében düh, harag, kemény fizikai agresszió, szitkozódás és gyilkos szándék keveredett), hogy a szó legszorosabb értelmében nem kaptam levegőt. Most ez már oszlik, ahogy ez lenni szokott, a tudatos légzés azonnal hatott, és azóta ez fontosabb, mint a reggeli. Persze túl kell tedd magad azon, hogy nem pont meditációs csend vesz körül. Végülis a piactér az ideális hely a megvilágosodásra, úgyhogy az a ,,pici" figyelemelterelő, hogy egy kétésféléves mindenképpen ki akarja feszíteni a szemedet illetve megmászandó hegynek tekint, ahol a kapaszkodó a hajad, hát ez a kismama jóga velejárója. (Ne szuszogj olyan hangosan, te anya!, Anya mit keresel te ott lenn a földön, hmm? Mit idétlenkedsz?)

Elég pontosan diagnosztizáltam magam. Szerintem ez nem olyan nehéz, mert talán már az öt évvel ezelőtti mélypontom óta nem bánok kesztyűs kézzel magammal. Akkor 42 kiló voltam, most kb. ugyanekkora a fogyás belül. Szóval nem szégyelem elismerni az én részemet, mert igazából ezen áll. Az, hogy másnak elmondod-e, az nem tét és nem is segítség. Szóval csak azért merem ilyen nagyképűen mondani, hogy tudom, mi a baj, sőt azt is, hogy mit kellene tegyek,mert folyamatosan próbálom, és nagyon de nagyon nehezemre esik megvívni ezt a harcomat. Talán a legnehezebb próbatételemet. Talán ezért születtem. És ezért nem hagyom az egészet a francba, ahogy mindenki, de mindenki az égvilágon mondja, kérve-kéretlenül. Mert nagyon hiszek benne és mert úgy érzem, hogy ez elől úgysem tudok elmenni messzire. A sorsodat nem tudod megúszni. Amit meg kell szenvedned, azt meg fogod és mint minden árat, megfizeted. Nem akkor helyben? Örvendj, de ne gondold, hogy egyszer nem kell valamit adnod érte. Megvár, előkerül, romlatlanul, ellentétben a zakuszkával. Annak idején nem fájt, mert csak hihetetlen kegyelmet és boldogságot éreztem a gyermek miatt és igazából mást nem. Mint mondtam, sokak megrökönyödésére és két éven keresztül magaméra is, hogy ez ilyen könnyen ment. Csakhogy ezen a nyáron azt hittem, büntetlenül engedhetek egy kicsit a feszesre csavart páncélomon. Mert engednem kellett és engedni akartam. Természetesen a csavarás döntése az enyém volt. A következmények azonban kicsit más méretűek, mint azt én gondoltam, és amit irányítani tudtam volna. Nyilván nagyobb volt a feszültség bent, mint ami kint látszott, vagy akár én láttam. Nem lehet a szellemet derékig kiengedni a palackból. Csodálkozol, hogy nem megy vissza?

Szóval a pillanatnyi off-guard mindennek a kiváltója. Nagyon nehézzé viszont akkor vált ez, amikor Szent István napján elment valaki, aki nagyon része volt az ötvenéves tervnek. Igazából a váram egy bástyája és (azóta már tudom) a biztonságom és békémrésze is. Azóta nincs levegő. Mert nincs cinkos és nincs nagyonbarátomöcsémfiam. Még mindig prés van és magány és keresgélés a csillagok között. Mert nélküle az utat is nehezebben találom ahhoz, akihez ő vezetett. És nehezebb a bocsánat és az emlékezés, arra, hogy igazából tudom az okot, de nem tudom, csak néha, elfogadni. És sajnos nem használ semmi abból a sok eszmefuttatásból, közel és távolkeleti bölcseletből, amiből a halált ismerem, ismerjük, mert amikor ilyen közelről köszön, akkor úgyis csak egyedülmaradt és földhözragadt ember vagy.

Igazából, ahogy most ezt számolom, rövid idő alatt történt, dehát annál intenzívebben, a szépen felépített és kényelmesan kialakított csigaházam szétverése. A dolgok által. Csiga biga gyere ki. Hát kijöttem, fiúk, és egyelőre hajléktalan vagyok. Nem baj, ha nem lesztek a barátom, hálistennek van néhány. Nem sok (mostmár eggyel kevesebb itt), de ők a hátam. És ne hívjátok a tűzoltókat, mert ez az ének nem erről szól. Nem ég. Nekem Ég (tudod, ott fent, az a nagy kék csillagos, amit megpróbáltok elhazudni,) na látod, az a házam. Ideki.

Wednesday, 27 October 2010

Csak a derű óráit számolom


A világon a második legromantikusabb dolog egy katonai fúvószenekar. (Az elsőről majd máskor.) Ma a mindennapi sétatéri levélrugdosásunkat azt hiszem egy életre emlékké tette a kislétszámú, nagyon félrejátszó és nagyon jópofa csapat. A terepszínű ruhában és magasszárú bakkancsban pipiskedő karmester szinte elrepült igyekezetében. Lelkesen és teljesen összevissza fújták, Lili-Róza pedig még lelkesebben táncolt és tapsolt különleges alakulatnak. Állítólag, mikor kicsi voltam, fordultam ki a babakocsiból az egyenruhák után. Nos, ez nem változott, igaz nincs már babakocsi, és immár csak a katonai egyenruhák érdekelnek. (Mondom a gyereknek: Anyja lánya vagy, ugye? Mire ő viccesen somolyogva: Nem, apja jánya.) A kép nyilván nem itt készült, mivel én a telefonommal telefonálok, lencsevégre sajnos nem sikerült kapni a kolozsvári Fanfara Militarăt.

Monday, 18 October 2010

Anya, álmomban összefutott a mindenség, összejoppant. - Nekem ébren is néha, kicsim, de

Még jó, hogy az embernek van egy lánya, aki olyan, hogy tedd a sebre, meggyógyít.

Saturday, 5 June 2010

Mi leszek, ha


Kiböjtöltem.

Ezért a következő életemben megkoronáznak. Kegyes leszek és bölcs. Ész, erő, erkölcs. Mindenek fölött erkölcs. Harcolni fogok, amikor kell és szeretni, amikor lehet. Boldog is leszek. Megtalál az az ember, akinek a szava szent. Számára és számomra egyaránt. A legkiválóbb harcoshoz megyek, aki erősebb, mint én és bölcsebb is. Nem hű lesz hozzám. Lojális. Nem egy élet erejéig. És fújni fog a szél és szólni fog a bőrduda. Hét gyermeket fogok szülni, öt fiút és két lányt. Természetesen Lili-Rózát is köztük. Ő a gondolatritmus. Sok lovam lesz és sok hegyet be fogok járni velük. De egy sárkányom. Piros, nagy. Merthogy sárkányok vannak. Kardom is lesz. Szintén egy. És zászlóm is. Fehér. Liliomos. Gyűrűm a mutatóujjamon. Zöld, kerek köves. Tele leszek akkor is tetoválva. Közös sírba fognak temetni azzal, akivel egymásnak szegődtünk. És majd 2500 év múlva, vagy esetleg még odébb, majd a következő félévkor, megtalálják a múmiáinkat, zárójelben, úgy, ahogy Nagy László már rég megírta, s ha szükséges lesz, újraírjuk újra a történelmet.

Ez lesz. Vagy volt már? Nem, biztos nem. De az idő nem fontos. Csak az élet számít.

Monday, 24 May 2010

Angyalos üzenet


Rég óta él ez a szám bennem. Mástól, másnak, máskor, máshol képzeltem el, de most megvilágosodott, hogy pont ide, csak neked szól. Isten éltessen, csillagmadaram!

Sose hagyj el, én sem adlak,
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak,
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.

Az égben sétálsz, mikor alszol,
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt,
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten,
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme,
Hát ennyire egyszerű ez az élet:
Az összes titok semmivé lett,
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végiggondolnom, hogy a világ milyen gyáva,
Akkor támad, mikor senki se várja, mikor senki se látja,
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe,
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentesz nekem.

Pál Utcai Fiúk: Angyal
Kép: a kissárkány két évvel ezelőtt

Monday, 18 January 2010

A kissárkány múzeumba megy


Lili-Róza megtekintette élete első kiállítását a kolozsvári Művészeti Múzeumban, ahol a Japán Kultúrközpont a japán harcművészetről állított ki csodálatosabbnál-csodálatosabb kardokar, sisakokat, páncélokat. Nem hagyhattuk ki. :-)
Nagyon tetszett neki. Csendben nézelődött egy darabig az ölemben, majd miután megtudta, hogy mi micsoda, elkezdte és azóta is kiabálja, hogy ,,kad, kad, kad'' és ,,í, í, í''. (ha valaki nem érti, fordítást kérhet emailben). És nem, nem én találtam ki, és nem, nem azért tetszett neki, mert jaj szegénykének ilyen anyja van, pedig ó, mennyivel édesebb a Disney repró tárlat.

Képen a kiállítás egyik páncélja látható.

Thursday, 31 December 2009

Évrevaló

Monday, 30 November 2009

Plus que ma propre vie

Monday, 7 September 2009

Csomagban



Nem, soha nem lesz túl nehéz.

Sunday, 24 May 2009

Napom, napom, fényes napom



Kívántunk.

Kép: Sárkányland királykisasszonya egy éves lett.