Várom a havat és

Haldokló reggelre ébredek
Nem nagyon esik jól semmi sem
Valahol messze Te is alszol még, azt hiszem
A tükörből bámuló idegen
Tudja, hogy én vagyok odabenn
Szép lassan megöl, de előbb még meggyötör rendesen

Miféle világ ez körülöttem, és hová lettek az álmaim
Nem maradt semmi, Te vagy talán az egyetlen
Vihogó tömegek sodornak el, a bélyegen az áll, hogy ”TÉVEDTEM”
Egyre sötétebb van, persze lehet, hogy ez is csak véletlen

Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet
Egymást taposva, csámcsogva szívják a véremet
A hülyék mondják meg - mi legyen -
A tisztesség száműzött idegen
Sáros bakancsok tipornak „gyönyörű szívemen”

Mert kétféle ember létezik:
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy úgy is, ha elveszik

Kép: Remember Hungary 1956!
Szöveg: Nyerges Attila