Derelicta

A harcosok legfőbb erénye a lojalitás. Urához, elveihez, istenéhez, hitéhez hűnek lenni minden harcosban belső törvény.
Ugyanilyen hű és lojális marad a harcos minden körülmények között bajtársaival szemben is – és ez az egyetlen, amely visszahat, és önmagában is hordozza jutalmát. Bajtársak nélkül ugyanis nincs harcos. A magányos harcos csupán legenda, absztrakció. Sosem létezett.
Kivétel nélkül minden harcosnak társra van szüksége, akinek vállán néha megpihenhet keze, aki és akit fedezni képes a veszedelemben.
A csaták és háborúk során azonban gyakorta megesik, hogy a legjobb bajtárs is elszakad kötelékétől, barátaitól – más harcra, más színtérre szólítja kötelessége, az Uralkodó és a belső hang parancsolata.

Ilyenkor néha úgy tűnik, a bajtársak cserbenhagynak. Néha úgy tűnik, előled aratják le a babért, másszor pedig úgy, mint akik szándékosan engednek előre a veszedelembe.

Ezekben a pillanatokban olykor megfagy a harcos lelke. Fegyvernél, szónál sokkal erősebben és halálosabban sebezhet a megrendült hit.
Az igazi bajtársiasság azonban éppen erről szól: a hitről és a bizalomról, amely csak feltétlen lehet. Még a hátat fordító, megfutamodó és cserben hagyó bajtárs is bajtárs: mindaddig, amíg egy zászló alatt, egy célért és egyazon belső parancsért harcoltok. A bizalom és a lojalitás feltétel nélküli és helyzettől független.
Mindaddig, amíg ezt szem elől nem téveszti, egyetlen harcos sem marad magára a csatamezőn.

György Attila: Harcosok könyve ( A hűségről)
Kép: Botticelli: Derelicta

"Those people simply don't accept that gays exist."

Ezzel rázod a pofosbokrot, nem azzal, hogy létezel.

cím: Lévai Katalin ,,emberjogi harcos''
kép: www.szentkoronaradio.hu

A sorok közt

A gyávaságról mindenki tudja: lelkiállapot kérdése. A léleknek egyfajta betegsége ez; megbénítja és gátolja az értelem műkődését.

Mindenekelőtt azonban: a gyávaság rossz lelkiismeret kérdése. A legtöbben nem valamitől félnek, hanem valaminek a következményétől. S ha a dolgok mélyére nézünk, a legtisztább szándék alján is rejlik valami, ami nem kívánt következményekkel terhes.

Hogy hasznos-e ez, avagy sem: erről nem tudunk eleget. Az esetek többségében a puszta gyávaság, az állandó félelem maga a büntetés, az elszenvedett penitencia; s ki felismeri és megérti, hogy a félelem csupán következmény, máris jobb és erősebb harcossá válik.
Vannak esetek azonban, amikor a félelem végleg elvakít, tehetetlenné tesz, és idegen akaratot ültet szívünkbe. Ez, bizonyos esetekben állandó gyávasághoz és, akár halálhoz is vezethet.
...

A gyerekek nem tudnak huzamosabb ideig félni. A forradalmakat rendszerint fiatalok csinálják. A legjobb katonák a középkorú férfiakból lesznek. A harcos népek társadalmaiban a vének önként váltak meg életüktől – még mielőtt legyőzte volna őket az élet következményeitől való rettegés.
A végvári vitézek még úgy tartották: ki félelmében hal meg, annak f***l harangoznak. És ők harcosok voltak, csakugyan.

György Attila: Harcosok könyve ( A gyávaságról)
Kép: sk