A sorok közt

A gyávaságról mindenki tudja: lelkiállapot kérdése. A léleknek egyfajta betegsége ez; megbénítja és gátolja az értelem műkődését.

Mindenekelőtt azonban: a gyávaság rossz lelkiismeret kérdése. A legtöbben nem valamitől félnek, hanem valaminek a következményétől. S ha a dolgok mélyére nézünk, a legtisztább szándék alján is rejlik valami, ami nem kívánt következményekkel terhes.

Hogy hasznos-e ez, avagy sem: erről nem tudunk eleget. Az esetek többségében a puszta gyávaság, az állandó félelem maga a büntetés, az elszenvedett penitencia; s ki felismeri és megérti, hogy a félelem csupán következmény, máris jobb és erősebb harcossá válik.
Vannak esetek azonban, amikor a félelem végleg elvakít, tehetetlenné tesz, és idegen akaratot ültet szívünkbe. Ez, bizonyos esetekben állandó gyávasághoz és, akár halálhoz is vezethet.
...

A gyerekek nem tudnak huzamosabb ideig félni. A forradalmakat rendszerint fiatalok csinálják. A legjobb katonák a középkorú férfiakból lesznek. A harcos népek társadalmaiban a vének önként váltak meg életüktől – még mielőtt legyőzte volna őket az élet következményeitől való rettegés.
A végvári vitézek még úgy tartották: ki félelmében hal meg, annak f***l harangoznak. És ők harcosok voltak, csakugyan.

György Attila: Harcosok könyve ( A gyávaságról)
Kép: sk