Vádolnak az élők és vádolnak a meggyilkolt halottak

Ha valaki nem tudná, hogy miért:

Wittner Mária,
halálra ítélt forradalmár és szabadságharcos beszéde.

Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol a magyar nemzet kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Klebelsberg Kunó, Tisza István, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely a jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott.

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, az élőket, a holtakat, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.

Vádoljuk őket, mert a lenini utat honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja volt ez, a továbbhaladásuk tétje milliónyi emberélet volt.

Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg még holtukban is.

Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.

Vádoljuk őket a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjai nevében.

Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében.

Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁHV mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében.

Vádoljuk őket a hatmillió meg nem született magyar gyermek nevében.

Vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét.

Vádoljuk őket a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre.

Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott bajtársaink nevében.

Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.

Vádoljuk őket, mert kiölték az emberből a hitet, a morált és a reményt, egy egyszerű, tisztább élet reményét.

Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, s mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.

Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, mert a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták.

Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket.

Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjaséveiket.

Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.

Vádolnak az élők és vádolnak a meggyilkolt halottak.

És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Ezért az áldozatok nevében megállapítom: soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

Éppen ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.

Elhangzott a Magyar Országgyűlésben, a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25.én.