Rég óta él ez a szám bennem. Mástól, másnak, máskor, máshol képzeltem el, de most megvilágosodott, hogy pont ide, csak neked szól. Isten éltessen, csillagmadaram!
Sose hagyj el, én sem adlak,
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak,
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.
Az égben sétálsz, mikor alszol,
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt,
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten,
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme,
Hát ennyire egyszerű ez az élet:
Az összes titok semmivé lett,
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végiggondolnom, hogy a világ milyen gyáva,
Akkor támad, mikor senki se várja, mikor senki se látja,
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe,
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.
De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentesz nekem.
Pál Utcai Fiúk: Angyal
Kép: a kissárkány két évvel ezelőtt
No comments:
Post a Comment