Tegnap délután óta Karácsony van álunk ezen képeknek köszönhetően, amiket Zsolt készített.
Egészen pontosan 12. osztály elején, tehát hónapra pontosan 10 évvel ezelőtt ültem gép elé. És jól emlékeztem: nekem jóval nehezebb előtte, mint mögötte.
Most, hogy Lili-Rózánál messze többet sírok és az éjszakát is én nem alszom át:-), most ez a képsor remekül kisepert a házunktáján. A hiúság gyógyító ereje.
5 comments:
Jólesett így látni titeket!
Gyönyörűek vagytok!
Bár tudom, hogy a "beszéddel nem vagy beszélőviszonyban", egyszer szívesen elbeszélgetnék Veled (bár én sem vagyok manapság nagy dumás, legalábbis a komoly dolgokat illetően). Arról pl., hogyan van az, hogy egy anya többet sír, mint gyermeke. És én is végre elmondanám valakinek... Pedig két gyönyörű gyermek mellett csakis, 100 %-an boldognak kellene lennem.
Khm-khm, köszönjük. Kellőképpen beképzeltek is vagyunk per pillanat. :-) Enikő, játszótér? Vagy már túl hideg van?
A hideg annyiban zavar, hogy már nem igazán lehet a parkban szoptatni. S mire mi odaérünk, fordulhatnánk is vissza, mert ha nem, a kiscsaj megéhezik. De lehet, még megpróbáljuk.
Rosszul mondod, Csilla. Nem a hiúság hanem a (belső) szépség (megpillantásának) gyógyító ereje. Be gentle to yourself, nem vagytok ellenségek. A sírás jó jel. Nem könnyű, de jó jel.
Post a Comment