-O-

Redivivus

Abban az évben, karácsony elôtt, úgy hullott a hó, amilyenre még a legöregebbek sem emlékeztek azon a tájon. Sűrű, áthatolhatatlan havazás lepte be a várat, és éjfélre már az ôrjárat sem tudott végighatolni szokásos útján. Nem sok idô múltán a várkapitány még a strázsákat is bevonta: ebben az idôben sem ellenséges csapat, sem gonosztevô, sem eretnek nem mozdulhatott. Ilyen télidôt, mint 1487 karácsonya táján, csak ötszázegynéhány év után értek meg Szeklerburg városában; s mindkét alkalommal megvolt az oka e pokoli idôjárásnak.

Akkoriban azonban a népek könyebben viselték a kegyetlen idôt. Békeidô volt, a város élés- és kincsestára tele, s még a póroknak is jutott bôvében árpadara, köles, a szent Karácsonyra pedig a herceg rendeletébôl bort is osztottak a szegényeknek.

Mi magunk a várban tanyáztunk, a püspökség meghívására, - híres és rettegett vendégeknek számítottunk, kiket a kor legbölcsebb férfiúiként emlegettek. Mesteremet és társamat, Henrik Kramert, Institoris néven félte Tirol, Magdeburg és Bréma környéke, jómagam, Jacob Sprenger nevét pedig úgyszintén félték az eretnekek és tisztelte a klérus. Egyenesen a pápa képében s annak teljes felhatalmazásával voltunk jelen, nem tartozva sem számadással, sem engedélykéréssel a világi és papi rendeknek: a Szent Inkvizíció terjesztette ki általunk hatalmát az ország ezen vidékére.

Aligha akadt akkoriban ember a keresztény világban, ki ne ismerte volna nevünket; áldásos és igen tanulságosnak bizonyuló könyvünk pedig, a nemrégiben kibocsátott „Malleus Maleficarum...", néhol súlyával egyenlô aranyért cserélt gazdát. Az emberek rettegtek tôlünk és csodáltak bennünket: mert halandó ember többet, mint mi, nem tudhatott a boszorkányokról. Úgy tartották, az angyalok bölcsessége s a ragadozó állatok szimata párosul bennünk az isteni ítélôképességgel: meglehet, így is volt, s ha valaki kételkedett is ebben, nem szívesen gyôzôdött volna meg errôl a maga bôrén.

Azidôtájt azonban, a jól fűtött püspöki vendégszobában, úgy éreztük, sem bölcsesség, sem szimat nem segített rajtunk, ítélôképességünk pedig megrendült az utóbbi napok történéseitôl. Fáradtsággal és szomorúsággal volt terhes közöttünk a csend, s benne a Szenteste elôtt elpusztult boszorkány árnya kísértett fel egy-egy pillanatra - a boszorkányé, mely hosszú pályafutásunk csúcspontján legyôzött, megalázott, és bűnbe ejtett mindkettônket.

Senki nem tudhatta, s kevéssel elôtte még magunk sem sejthettük, hogy éppen e ködös és zord idôjárással bíró városban akadunk hivatásunk egyik legnehezebb ügyére: s a rettenetes történéseket sem tudta meg soha senki; kettônkön kívül egyedül csak a menschági kántor lánya, a vélelmezett boszorkány tudhatta, ô azonban már harmadnapja halott volt, s hacsak rokonai a renddel dacolva el nem hantolták, a farkasok rég széthordták az eretnekek árkából.

Az ügy pedig egyszerűen indult, olyan egyszerűen, mint bármely másik: három, teljesen szabályos feljelentés érkezett, s a szóban forgó lányt berendeltük színünk elé; inkábbat csak a rend kedvéért, a közelgô ünnepek elôtt. A lány fiatal volt még, buzgó keresztény családból; s a közelmúltban nem estek a környéken oly dolgok, melyek neki tulajdoníttathattak volna. A feljelentések szerelmi bűbájról, fajtalankodásról és mágikus praktikákról szólottak, melyek abban az idôben közhelyszámba mentek - s alighanem még a rémült család is úgy hitte, szigorú feddésnél rosszabb nem történhet a lánnyal. S több mint bizonyos: kevésbé tapasztalt és érzékenyebb ítélômester ennél súlyosabb ítéletet nem is hozott volna. Institoris és jómagam azonban másként találtuk. Hosszú és eredményes munkánk alatt volt már alkalmunk igen sokféle boszorkánnyal megismerkedni: asszonyok százai mérettek meg szemünk, elménk és lelkünk mérlegén, és sebezhetetlenek voltunk mindennemű bűbájjal, varázslattal és csábítással szemben; hitünk pedig mindenkor megóvott bennünket a nem kevés veszedelemtôl.

A lány azonban, kit a szent szűz és vértanú Lucza napján hoztak be a fogdmegek, s ki a Violetta névre hallgatott, mindjárt a kihallgatás elsô pillanatától megragadta, és lebilincselte figyelmünket. Rendkívüli szépség volt, amilyenrôl csak Salamon éneklése szólhatna méltón; s bár félt tôlünk, akaraterejével ellene mert szegülni a két rettegett inkvizítornak. Ártatlanságát hangoztatta, s érvei szilárdnak és hihetônek tűntek; azt azonban maga sem tudhatta, puszta jelenléte mennyire feldúlt bennünket. Nyugtalanok lettünk és összeszorult a gyomrunk az elsô pillanatban ahogy megláttuk; s ha ránk nézett íves szemöldökei alól, veríték öntött el és megdagadt nyelvünk a szánkban.

Tovább itt.

Igazából ezt akartam írni, de végül, ha lehet még ekkora pelyhű hó Kolozsváron, akkor maradjon a fenti. Talán az is lehet.

György Attila: A boszorkányok feltámadása (1997)

Mini-Valujev

Lili-Róza a combat felszerelésben, első tüntetésfélefelvonulásán, természetesen elől, az ütősorban. A gyes egy évre való lecsökkentése ellen léptünk pályára. Igaz, hogy ez kötelezően békés séta volt, néhány polgárőrrel tálalva, de jó sokan összegyűltünk és csak anyáék vonultak csendesen. A rikoltozást azért a ,,haverek'' biztosították a (baba)kocsikból, hordozókból.

Pagan poetry

vs.


Whoa! Vissza a régi formába. Miután vagy egy hétig ámuldoztam (és köszönöm továbbra is a fényképezést) az új fejlécképemen, sőt még egy szavazást is kitettem, ahol a kemény 7 szavazatból 6 a második képre szavazott, az egy ellenszavazat meg én voltam :-))) szóval egy hét után úgy döntöttem, hogy vannak dolgok, amiket nem kell updatelni. Ez ilyen. És ez én vagyok. Nem: ilyen vagyok. Mert ez a kék-kép nekem:

,,An accurate copy
A blueprint,
Swirling black lilies totally ripe
A secret code carved
pagan poetry, to the darkest pit in me."

SZóval ez nekem térkép. Magamnak elsősorban. De talán, egyszer hozzám. Csodálatos cryptex. Erről van szó és ha érteni szeretnéd a szöveget, márpedig akarjad, akkor az itt.

ui: igen, Bjork az egyik legkedvencebb énekesem, divatdiktátorom. Igen, a hattyú-ruha zseniális volt. Mint a ,,Táncos a sötétben'' és a legtöbb éneke is. Ha valaha elköltözöm Tuvaluból, Izlandra megyek és a sziget 45 zeneiskolájából egyikbe beíratom Lili-Rózát.

második ui: mondjuk mióta a hétvégén végre megnéztem az Avatart, hát mondjuk azóta újra nézem ezt a képet is, amit én 2007ben készítettem.

Életem szerelmei - Reloaded

Akik kimaradtak a listáról. Nem is tudom, hogy mért nem az elsőbe kerültek be, hisze az első öt (ami ezesetben kilenc) közé abszolút beíródnak. De mintsem újraszámozzak mindent, most bekerülnek a számok közé.

1.3 Randy The Ram - The Wrestler (2008)- Mickey Rourke - igen-igen, jóval Machete előtt azért. Merthogy ez az alakítás azt hiszem számára is überelhetetlen. A film még sok minden más miatt csodálatosan koncepciózus és szép és fájdalmas (szó szerint is) és kedvenc az elsők közt nekem, de Mickey Rourke alakítása kísérteni fog.

2.9 Jimmy ,,B-Rabbit'' Smith - 8 Mile (2002) Eminem - persze, nem színész és ez a film sem számot tevő, de az egyedüli vállalható az ő filmes repertoárjából. Azt hiszem az ismeretségi körömből én tudom a legtöbb számát kívülről( az Eminem Show minden betüjét). Fiatal koromban évekig rezgett a gyomrom tőle.


3.3 Marv - Sin City (2005) - Mickey Rourke - nahát ezesetben a film azért nem annyira kedvenc, szóval kétszer megnézed, de nem 10szer, viszont meg kell hagyni, hogy mint a képregényekben általában, olyan nagyon könnyen megy a felszippantódás és rendkívül jól esik a népmesei jelleg és egyértelműség: jók-rosszak, szerelem-harc. És sebhelyek.


4.5 Josef - The Secret Life of Words (2005) - Tim Robbins - íme még egy ékes példa arra, hogy a férfiaknak mennyire javára válik az idő. Esküszöm, ezt az embert nem ,,láttam'' eddig, pedig 190 cm fölött azért kevés embert nem jegyzek meg (a prostituáltak és óriások iránti örök empátiám és szimpátiám.) Persze, kötelező a Shawshank Redemption és a Mystic River, de valahogy a mozdulni és látni nem tudó munkás és a hallani és beszélni nem tudó ápolónő történetét garantáltan hosszabb ideig fogjátok rágni. Vízalatti csend és lebegés. És sebhelyek. (aki szeretné, odaadom felíratozva).