Sine qua non

Ma a te napod volt. Ma is. Minden 20.21.23.24. A mai persze különlegesen. Fehér. Fényes. Mégis alig látlak. Húzogatom a fényeket és árnyékokat, hátha élni kezd a kép. Tudom, hogy mit őrzök. De nem látom az arcod most. Csak azt, ami volt. Ének szól a csillagokig. Iszonyatosan hiányzol. Vágtázik újra bennem a zene, de gyász a ritmus. Szinte megnyugszom a fájdalom változatlanságában. Nyolc hónapja. Megmutattad, hogy kell átmenni. Szárnyas sárkány. Fenn az égben, álomfényben. Modulálsz tovább. Drága fiam, barátom, bajtársam.