()

Kereslek, kérlek, hívj minél hamarabb. Elég sürgős.

Kiegyezés

Ha elhagysz szerelmem elhagylak én is
E rossz ízű reggel hol látod a vég
Lakja lakunk csak s csukott szemekkel
Jön-megy s bomolva strichel a lét

Ha maradsz szerelmem s én is maradnék
S ránk zárva ismét ajtót kaput
Aztán mi volt mind s nem kérdenélek
S bárkánk ha újabb vizekre fut

Együtt az árral úsznánk s dalolva
Míg elhal mögöttünk a rossz földi zaj
Súgnám füledbe nagyon szeretlek
S hol égi kövekből épül a part

Lesz majd szállásunk s míg halkan becézlek
Foltos csuháját lágyan az est
S titkos füvéből ágyat a hajnal
Ne menj ma mégse maradj lehet?

Muszka Sándor: (Ágyat a hajnal)
Kép: Tom Tykwer: A harcos és a hercegnő

Várom a havat és

Haldokló reggelre ébredek
Nem nagyon esik jól semmi sem
Valahol messze Te is alszol még, azt hiszem
A tükörből bámuló idegen
Tudja, hogy én vagyok odabenn
Szép lassan megöl, de előbb még meggyötör rendesen

Miféle világ ez körülöttem, és hová lettek az álmaim
Nem maradt semmi, Te vagy talán az egyetlen
Vihogó tömegek sodornak el, a bélyegen az áll, hogy ”TÉVEDTEM”
Egyre sötétebb van, persze lehet, hogy ez is csak véletlen

Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet
Egymást taposva, csámcsogva szívják a véremet
A hülyék mondják meg - mi legyen -
A tisztesség száműzött idegen
Sáros bakancsok tipornak „gyönyörű szívemen”

Mert kétféle ember létezik:
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy úgy is, ha elveszik

Kép: Remember Hungary 1956!
Szöveg: Nyerges Attila

Láthatatlan, elmondhatatlan

,,De vajon a nehéz valóban nehéz és a könnyű pedig valóban csodálatos?
A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket.
Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik,
hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben
az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher,
annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valósabb és igazabb.
Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valoságos, s bár mozdulatai szabadak, semmi jelentőségük sincs."

Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége.
Kép: Kim Ki Duk: Bin Jip

A pesti gáz, avagy a rohadt kommunisták és a liberális szemét

Változások tavalyhoz képest

Gyurcsány püffedtebb - alkohol, gyógyszerek, elhízás, rohadás?
Rendőrök lassabban mozognak a védőpáncél (?) miatt, de kétszer annyian vannak.
A tüntetők, a neonáci, fasiszta, focidrukker, skinhead, antiszemita csőcselék, lásd a képen, szóval az Orbán szerint nem létező, tőle jobbra eső oldal, feleannyian, de találékonyan - Molotov koktélok, rendőrkergetés, ami lehet.
A gáz pedig százszor rosszabb- hányás, szédülés, maró, égető fájdalom a bőrön, ájulás, fuldoklás - mindez FÉMHÜVELYBEN!- és persze az íves pálya az ugyanannyira párhuzamos volt a földdel, mint tavaly, láb- vagy fejmagasságban, változatosan, - kiegészítve kék vízágyúval, viperával, gumibottal, stb.
Befejezés egyelőre nem. Folyt. köv.

És Cristophorus énekelt

vinnélek át a mély vizen

nyakamban ülnél vállamon
segíts vad árba szállanom
vinnélek át a mély vizen
mint csillagot nagy éj viszen
mint szél nyaraknak illatát
miként rügyecskét ringat ág
hordozlak mint fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a gyors vizen
mint mindenséget sors viszen
miként rügyecskét ringat ág
halálom rajtad villan át
ha gyermek még a fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts sodrásban állanom
vinnélek át a mély vizen
mint szívverést ha vér viszen
miként rügyecskét ringat ág
ha semmiségbe illan át
a súly a sodró fájdalom
vinnélek át a gyors vizen
nyakamban ülnél vállamon
segíts vétkemtől vállanom
vinnélek át a gyors vizen
mint teljességet torz viszen
úgy hordanálak vállamon
ringatva mint a fájdalom
mikként rügyecskét ringat ág
mint szél a széna illatát
vak űr szülötte csillagát

Kovács András Ferenc

Ki olyan, mint a sárkány?

Egy pillanatig se feledd, hogy egyedül vagy, és hatalmad csupán a jobb kezedig terjed. Minden harcos magányos, mert a végső harcot egyedül kell megvívni. E harc hevében nincs csapat és nincsenek bajtársak; magad vagy csupán. Magad, és Isten, aki nem avatkozik be.

Ezt a harcot mindenképp meg kell vívni – nemcsak azért, mert ez a harcos életének értelme, de azért is, mert elkerülhetetlen. Nemcsak a harcos keresi a harcot – a harc is követi őt, könyörtelenül.
A végső harcot pedig nem lehet megnyerni, nem lehet abbahagyni, és nem lehet kitérni előle. Ezért végső.
És amikor megérti ezt a harcos, körülnéz és felfogja hogy egyedül maradt és egyedül kell megvívnia majd e harcot, végképp megszűnik embernek lenni. Ettől fogva szíve nem emberi szív, hanem a harcos szíve mely nem ismer mást, csak ellenfelet és áldozatot.
Ez a magányosság a harcos egyik legnagyobb próbatétele. Kevesen élik túl, kevesen viselik el – mert nem azért van, hogy elviseljék. E magányosság kezdettől való: az első, társtalan teremtett lényé, akit Isten lehelete még nem melegített fel.
A harcosok többsége nem a harcba, hanem ebbe hal bele. Annak számára, aki egyedül maradt, nincs más út, csak a végzet útja: az elkerülhetetlen halálé, mert a társtalanság mindig halálba torkollik.
Az egyedüllét felismerésének pillanatát az igazság pillanatának is nevezik – ez azonban semmit nem jelent, mert ezekben a pillanatokban nincs igazság, sem hamisság. Semmi sincs; csak a meztelenség és a magány. Ez a végső bizonyosság, és minden más illúzió.
Senki sem tudja, miért van így.

György Attila: Harcosok könyve

Szolgálat

ich weiss, du bist der Sklave von niemand
und dass dich niemand regiert
du bist der Affe von niemand
weil niemand dich dressiert
du bist nur Dreck für niemand
weil deine Liebe niemand heisst
du musst dich trennen von niemand
weil niemand auf dich scheisst
dein armes krankes Herz wird in Liebe getränkt sein
jede Herrlichkeit auf Erden wird auch dir geschenkt sein
jemand liebt dich und wird an deiner Seite gehen

kép: Kim Ki Duk: Bad guy
zene és klipp: Ich und Ich: Dienen

Fejadag - Kovácsnak és akinek inge

A nottinghami unitárius templom ma Pitcher and Piano kocsma

Csikók tündér sörénye, játék,
a kedves meg a gyilkos szándék
s holnap talán a lobogó:
eldó, minden eladó
idegennek, kannak és kánnak,
kopasznak és göndör meláknak
a szoknya meg a lobogó:
eladó, minden eladó,
énekelsz tilalmasat, bátran, vándorolsz a lompos kabátban,
de kik eladódni akarnak:
holnap a flaszterba tipornak,
s nem takar be a lobogó,
csak hullik szívedre a hó.
Szécsi Margit: Eladó

Arról, hogy lelkünk mélyén

nomádok vagyunk
Gondolj arra: a harcos népek mindannyian tudják, az emberi élet út. Soféleképpen nevezik ezt az utat, de lényegében ugyanazt jelenti: hogy valahonnan tartunk valamerre.
Aki az életet útnak nevezi, annak célja van, mert minden út vezet valahova. Céltalan út nincs. Ezért nevezik magukat ezek a népek kiválasztottaknak: mert ők úton vannak valami fele.. Gondolj a kínaiakra, az északi harcosokra, az indiánokra és a magyarokra. Hosszú utat bejárt és ma is útonjáró népek, akkor is, ha tízezer éves városokban laknak. Egy nép utazása ugyanis nem térben, és nem csak térben történik.

Ezek a népek, a kiválasztottak és a harcosok népei azt is tudják: az élet útja a harc útja is: a Kard Útja, a Hadak Útja, a hadiösvény vagy Fényes Ösvény. Ezért nem lehet legyőzni őket, és ezért kiválasztottak.
Valamikor egy idegen felismerte és leírta az igazságot, hogy a harcosokat nem lehet legyőzni. Igaz, hazudott, mert általánosított, és emberekről beszélt: holott az embert le lehet győzni, és folytonosan le is győzik az arra érdemesek.
Csak a harcosok azok, akiket meg lehet ölni, ki lehet írtani őket és nemzetségüket, de legyőzni nem lehet, soha.
A perzsákat nem győzték le, a párthusokat sem, és az aztékokat sem -
mert aki harcra született, annak a halál is a bejárt út része.
György Attila: Harcosok könyve

VHK: Hunok csatája

Pajzs

Kis piros sárkányok súrolják a gondolatom
Tündérország, Paradicsom, hozzád száll a mozdulatom
Zöld mezőben csillagok gúnyáját foltozgatom
Álombeli zenével bolygók lelkét ápolom
Ködben a táj, az éji szépség alszik az ég vizén,
de nemsokára újra ragyogni fog a csillagom,
sodor tündöklő fonalat lelkem mélyére,
Oly jó, oly jó, oly jó, jó
Emberi tájakon
Oly jó, oly jó, oly jó!
VHK: Kis piros sárkányok