Vannak képek, amelyek halálig, és talán azon túl is kísérik az embert. Kevesen figyelnek ezekre a képekre, és jelentőségüket nem ismerik fel – pedig az álmok figyelmeztetnek fontosságukra. Mindenki álmodik, még a vakok és az állatok is, mert a képek, és a képekben rejtett üzenetek meghatározzák az emberi sorsot.
Vannak képek, amelyek ébren is megjelennek; és ilyenkor úgy érezzük, mintha valahonnan hazaérkeztünk volna, mert egy kép is lehet haza, ahogyan lehet egy íz, egy illat, vagy egy hang is.
Minden embert más és más képek kísérnek. Más képekkel álmodik a földműves, és ismét más képpel réved a kereskedő. E képek bizonyosabban jelzik az elhivatottságot, mint bármi más. Régen, az álomfejtők még tudták ezt, és
Ezek a képek nem jelképek. Nem allegóriák, és nincs mélyebb értelmük. Megáll, és hosszasan megpihen rajtuk a tekintet.
A sárban lépő lovak lába.
A farkasok figyelő tekintete.
A hegyek és a nők gerince.
A markolaton nyugvó kéz.
Ha ezeket látod, harcos vagy, gondolj erről bármit is.
Szöveg: György Attila: Harcosok könyve
2 comments:
Gee, Pablo, thanks a lot, i just don't know how much u understood out of it. :-))
Köszönöm, csak hát nagyon ritkásan jut idő mostanában erre. Mert apropó Mátyás király, kb. egy hónapja készülök egy kicsit felfrissíteni a világ Kolozsvár képét, mert sajnos az a Főtér már nincs, és nem is lesz, ami mindenkiben él, és per pillanat szoborcsoport sincs. A vezéreket elvitték javítani, Mátyás egy fémszerkezeten felfüggesztve LÓG! a levegőben. Persze, tudom, hogy maradi vagyok, de hálistennek nem vagyok egyedül ezzel és a gyomorszorongató érzéssel sem, hogy ez valamiért nincs így jól.
Post a Comment