Catch 22

Semmit nem javult a helyzet. Sőt. Egyre inkább úgy érzem, hogy a beszéd a kommunikációnak olyan korcsos formája, ami csak arra jó, hogy az emberek félreértsék egymást.

(Amióta az eszem tudom, futott a hideg a hátamon, ha ezt mondták: aztán le kell üljünk megbeszélni, majd beszélünk róla, beszélnünk kell! Soha nincs jó vége ezeknek a megbeszéljüknek. Jó esetben csak annyi van, hogy beszélünk róla, ergo nem csináljuk meg, rosszabbik esetben bármi lehet. De jó vége sose.

És most először és utoljára én mondtam, hogy beszélni akarok. Hogy miért nem tudtam tovább hallgatni, nem tudom. Már nagyon megbántam. Természetesen látványosan drámai kimenetelt értem el és természetesen még véletlenül sem azt, amit igazából szerettem volna. Hogy a megbeszélés megoldást jelentsen. Sőt, leginkább úgy festett, mint egy vonatkatasztrófa. Én legalábbis egy kicsit belehaltam. És nem akarok beszélni róla. ( 22.-e volt. Pedig Püsök óta tudjuk, hogy milyen borzalmas ez a szám.)

Visszaköltöztem csend-landbe.

December

November

Október

Szeptember

Augusztus

Az ősök nyomot hagynak

Hálistennek. Mert igazán nem tudnám, még azt sem, hogy hol vagyok, nemhogy merre forduljak.

Title and visual credits go to: webzen

Éjjel ezt mondta a bagoly álmomban

Ayer me dijo un ave que volara
Por donde no hay ardor
Que lo sufrido no resucita en sueños
Y en rezos nunca murio
Que saque el aire de mis ojos
Que abrace el miedo con tus sueños
Que sea un guerrero de sangre
Para que nadie te haga daño
Ayer me dijo un ave que volara
Hasta desintegrarme
Que la distancia no es cansancio
Es fuerza, eres tu
Que saque el aire...

Caifanes: Ayer me dijo un ave (igen, tudom, hogy már harmadjára teszem fel. Úgy látszik, ez év elején mindig így van. Keress egy spanyolul tudó barátot, én nem tudom szépen lefordítani)
Sajnos a képről semmi egyebet nem tudom, mint hogy életemben másodjára quizzeltem a facebookon. A kérdés az volt, hogy hogy néztem ki előző életemben. Nos, nem tudom, de ezt dobta ki nekem a rendszer.

A kissárkány és a túlsópart

Keresztet vetünk:
Anya: Az Atyának, és Fiúnak
Lili: és Anyának is!!! és a jányoknak is !

Imádkozunk:
Anya: Aki ételt, italt adott, annak neve
Lili: Anya!!

Habár kétéves kora óta szobatiszta, néha történnek balesetek. Tegnap is. Szidom, ráncolom a szemöldököm, dörgök rá.
-Anya, én imádkozom most a Jóistenhez, hogy bocsásson meg neked....Hogy segítsen neked, hogy bocsáss meg nekem...
Kimegyek, nem tudván tartani a haragvó arcot. Vissza, még mindig ráncos fejjel.
Rámnéz, megadóan összeteszi a kezét és lehajtja a fejét:
-Jó, akkor még imádkozok egy kicsit.
:-))))

Autózunk valahova Karácsony körül.
-Anya, né, né!!! Egy csillag! (szegény városi gyerek, aki így elájul a csillagtól :-( Anya, játod?
- Nem, Duni, hol van? (tényleg nem láttam)
- Ott, Anya, a szemed ejőtt, az a pijos (egy jelzőtorony a hegy tetején)
- Ja látom, igen. Nagyon szép csillag.
- Na játod, anya, ott van Domi. Odament Anya, ugye?
- Igen.
- És most hozza nekem azt a csijjagot ugye? (kacag) Anya, én játom Domit. Ott van fent. Énekej.
- Mit, Duni?
- Hát a Mennybőj a angyajt, anya. Nem hajjod? Szejintem ő ..a kajácsony, anya!

Kis csend.
- Anya, nekem nagyon hiányzik Domi.
:-(((((
(Igen, kisfiam, mostmár mindig ő a Karácsony).