Kryptex

Nem mozdulok.
Csak, mint áramló, lassú rendek,
csak alvó látomásaid kerengnek,
mint láthatatlan csillagok.
Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad.
Sebesülten is megtalállak.
Szólj, hogy szólhassak holtomiglan.
Mondd, mondd el végre, merre jártál
kimondhatatlan álmaidban.

Nemes Nagy Ágnes: Az alvóhoz

Fénykép

,,Miért keresitek az Élőt a holtak között?
Az én Uram nincs itt. Feltámadott."

Szép volt, fiúk!

Azoknak, akik a kergetőzés helyett a közelharcot választották, akik szembe mentek, nem hátra, akik az oszlatásból összecsapást alakítottak.

Mi pedig, annak ellenére, hogy a Noua Dreapta felszólított a távozásra, sűrű ,,Szerbia" kiabálások közt, majd harci cselekedetként egy tizenhét éves, ötvenkilós fiút hatan összevertek az U drukkerei közül, még maradunk az ,,ősi román földön", ahol még találni Kolozsvár Királyi Város veretű kanálisfedőket. Is.

,,...te, aki e sorokat olvasod, egy harcos nép, - talán a legrégebbi – nyelvén beszélsz, és valószínűleg annak fia vagy. Én, aki ezt írom, biztosan. Erre az örökségre mindig és minden körülmények között büszke lehetsz.
És légy is az – mert úgysem bocsátják ezt soha meg neked."

Idézet: György Attila: Harcosok könyve
Kép: s.k.

Örökség

Néha egy felismerés szíven üti a harcost – ilyenkor megáll egy pillanatra a világmindenség is. Aztán folytatódik, de többé sosem lesz ugyanaz.

Ilyen felismerés az is, hogy csak az ragaszkodik, akinek van amihez ragaszkodnia.

Az az ember és az a nép, melynek élete a jelenben telik, gyökértelen, hitetlen és az ürességet önmaga változásával tölti ki. Istene a pillanat istene, és ima helyett kételkedéssel áldozik.

Mások, mint Te, vagy Én, mozdulatlanul állnak, ahogyan mozdulatlanok az ősök, az erkölcsök, az erő, és maga Isten is. E mozdulatlanság titka, hogy ehhez viszonyulva mozog minden.
A világ körülöttük, körülöttünk, a harcosok körül forog.
Nem kell ezt senkinek magyarázni. Van, akinek szépapja neve hallatára megdobban szíve, és keze a déli harangszónál keresztvetésre rebben, és van, akinek nem.
Van, aki számára mámor a változás, és van, akinek fenyegetés.
E különbségeket mindig és mindenkor a harc dönti el.
Ezért uralkodnak mindenek felett a harcosok. Ezért is.
És azért, mert a harc állandó, tehát az állandóság, az erkölcsök, az öröklét és Isten sajátja.
Az is él, aki változik, és az is, aki változatlan marad – de a változó ember percenként meghal, míg a változatlan örökéletű marad.
Nézz szét magad körül, vedd számba őseidet, erkölcseidet, hazádat, istenedet és kivont karddal kezedben, ragaszkodj hozzá.

Szöveg: György Attila: Harcosok könyve
Kép: Luc Besson: The Messenger

És a hó csak hullt

Ma tél lett s az ablak
Halott fehéren
Néz rám de kint már
S csak itt bent havaz

S más is lehetne
Csak tél van ma éppen
S úgy tűnik kint nem
Csak itt bent havaz.

Kép : Frida Kahlo: Diego és én
Szöveg: Muszka Sándor: (Más is lehetne)

( )

Figyelem, figyelem
felhívjuk a lakosok figyelmét
nemzeti kincsnek nevezett szkíta leleteinkből
két alak, egy férfi, egy nő
eltűnt már a havazás előtt
ezüst az arcuk, ezüst a kezük
a hóvihar mozgó centrumából
fővárosunk felett magasan
halálbiztos hogy ők zengenek
magas a jutalom is, azé lesz
aki lehozza őket a földre
megkötözve, fegyver is használható
figyelem, figyelem
fegyver is használható

Szöveg: Nagy László: Inkarnáció ezüstben - szövegrészletek - van közte más is
Kép: veronai lelet - ami köztük van, pár ezer éves
() - ami közte van, a tied
Zene: Notre Dame de Paris- 2002 Verona

2 az 1-ben

Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény, fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
És térdét öleli a szélben.

Szabó Magda: Január